A refinanszírozás és a közvetítőn keresztül történő finanszírozás összehasonlító elemzése, különös tekintettel a felelősség, a kockázatok kérdéseire, továbbá a régi és az új Hpt. szerinti engedélyezés feltételeire

Dr. Bartal Tamás:

A refinanszírozás és a közvetítőn keresztül történő finanszírozás összehasonlító elemzése, különös tekintettel a felelősség, a kockázatok kérdéseire, továbbá a régi és az új Hpt. szerinti engedélyezés feltételeire

Jogi alaplap 2014/2

 I. Fogalmi körülhatárolás

 A/ Refinanszírozás fogalma

 A refinanszírozás egy speciális finanszírozási forma.

 1. A refinanszírozás specialitása két jellemzőben (a jogviszony alanyai és a különös hitelcél tekintetében) mutatkozik meg:

– refinanszírozás esetében a jogviszony mindkét oldalán pénzügyi intézmény áll;

továbbá

– a hitelnyújtó (refinanszírozó pénzügyi intézmény) azért nyújt hitelt adósa (refinanszírozott pénzügyi intézmény) részére, hogy az a hitelösszeg (refinanszírozott összeg) terhére további adósok, ügyfelek részére hitelt, kölcsönt nyújtson, illetve egyéb pénzügyi szolgáltatást nyújtson.

 2. A refinanszírozás a hitelpiac természetes velejárója. A hitelt nyújtani kívánó pénzügyi intézményeknek saját tőkéjük, likviditásuk általában nem elegendő arra, hogy abból jelentős kihelyezéseket hajtsanak végre, így a pénzügyi intézményeknek maguknak is hitelt kell felvenniük annak érdekében, hogy elegendő forrásuk álljon rendelkezésre annak érdekében, hogy jelentős mértékben hajthassanak végre hitelkihelyezéseket.

 3. A refinanszírozott pénzügyi intézmények természetesen kamatot fizetnek a refinanszírozott összeg után, amely forrásköltséget beépítik az általuk nyújtott pénzügyi szolgáltatás költségeibe. A refinanszírozott pénzügyi intézmény által nyújtott hitel vagy egyéb pénzügyi szolgáltatás kamata tehát mindig magasabb a refinanszírozó hitel kamatánál.

 4. A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: régi Hpt.) a refinanszírozást nem definiálta és nem kezelte önálló pénzügyi szolgáltatási tevékenységként. A refinanszírozási ügylet a régi Hpt. 3. § (1) bekezdés b) pontja szerinti „hitel és pénzkölcsön nyújtása” pénzügyi szolgáltatás fogalmába illeszkedett.

 A régi Hpt. 2. sz. melléklete I. fejezetének vonatkozó definíciói a következők.

 „10.1. Hitelnyújtás: a hitelező és az adós között írásban létesített hitelszerződés alapján meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása az adós részére, jutalék ellenében és a hitelező kötelezettségvállalása meghatározott szerződési feltételek megléte esetén a kölcsönszerződés megkötésére, vagy egyéb hitelművelet végzésére.

 10.2. Pénzkölcsönnyújtás

a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni”

A refinanszírozást a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény (új Hpt.) sem definiálja vagy tekinti önálló pénzügyi szolgáltatásnak, így az továbbra is a hitelnyújtás vagy pénzkölcsön-nyújtás pénzügyi szolgáltatás egyik – külön nem nevesített – altípusa.

A hitelnyújtás vagy pénzkölcsön-nyújtás definícióját az új Hpt. 6. § 40. pontja tartalmazza a következők szerint.

„a) hitelnyújtás: a hitelező és az adós között írásban létesített hitelszerződés alapján meghatározott hitelkeret rendelkezésre tartása az adós részére, jutalék ellenében és a hitelező kötelezettségvállalása meghatározott szerződési feltételek megléte esetén a kölcsönszerződés megkötésére vagy egyéb hitelművelet végzésére,

b) pénzkölcsönnyújtás:

ba) a hitelező és az adós között létesített hitel- vagy kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni”

 A fentiekből egyértelműen megállapítható, hogy a refinanszírozás a régi és az új Hpt. szerint egyaránt a hitelnyújtás vagy pénzkölcsön-nyújtás pénzügyi szolgáltatás kereteibe illeszkedő speciális hitel- vagy kölcsönügylet.

 B/ Közvetítőn keresztül történő finanszírozás fogalma

 1. A közvetítőn keresztül történő finanszírozás specialitását az adja, hogy a pénzügyi intézmény és az ügyfél közé beékelődik egy harmadik személy, aki a hitelező nevében eljárva köt ügyletet az adóssal.

 A közvetítőn keresztül történő finanszírozás nem jelenti a finanszírozási ügylet duplikálódását: az ügyfelek a pénzügyi intézménnyel szerződnek a finanszírozás nyújtása érdekében, s ennek során a közvetítő a pénzügyi intézmény nevében jár el. A kötelezettségvállalás kizárólag a pénzügyi intézmény kockázatára történik, vagyis a finanszírozási jogviszony nem bővül ki harmadik féllel: pl. közvetítő úján nyújtott kölcsön esetében ugyanúgy a hitelintézet és az adós között jön létre a kölcsönszerződés, mint egyéb, nem közvetítő útján történő kölcsönügyleteknél.

 2. A közvetítőn keresztül történő finanszírozás is a hitelpiacon elterjedt gyakorlat: általában azok a pénzügyi intézmények alkalmazzák, amelyek az ügyfelekkel való szerződéskötés előkészítését, az azzal járó adminisztrációt a bankoknál mobilabb közvetítő szervezetekre kívánják bízni. A pénzügyi intézmények ezáltal könnyebben tudják elérni azok ügyfélszegmenset is, amelyet a bankfiókok nem vonzanak be.

 3. A közvetítők tevékenységüket természetesen megfelelő díjazás (leggyakrabban jutalék) ellenében látják el, amelyet a pénzügyi intézmény fizet előre meghatározott feltételek megvalósulása esetén a közvetítők részére. A közvetítő díjazását a működési költségek részeként a pénzügyi intézmények a finanszírozás költségeibe általában előre beépítik.

 4. A közvetítőn keresztül történő finanszírozás – a refinanszírozással ellentétben – a régi Hpt. fogalmai szerint nem a „hitel és pénzkölcsön nyújtása” pénzügyi szolgáltatáshoz, hanem a régi Hpt. 3. § (1) bekezdés i) pontja szerinti „pénzügyi szolgáltatás közvetítése” körébe tartozott, azon belül pedig a „kiemelt közvetítői tevékenység” definíciójának felelt meg.

 A régi Hpt. 2. sz. melléklet I. fejezete a „pénzügyi szolgáltatás közvetítése” pénzügyi szolgáltatásnak 4 alfajtáját különböztette meg:

 „12.1. Kiemelt közvetítői tevékenység: pénzügyi intézménnyel kötött megbízási szerződés alapján, a pénzügyi intézmény nevében, javára és kockázatára, pénzügyi szolgáltatás, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás nyújtásának, szolgáltatásra irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység, ideértve a pénzügyi intézmény nevében, javára és kockázatára történő kötelezettségvállalást vagy a szerződés megkötését is;

12.2. Ügynöki tevékenység: pénzügyi intézménnyel kötött megbízási szerződés alapján pénzügyi szolgáltatás, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás nyújtásának, ilyen szolgáltatásra irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység, amelynek során a pénzügyi intézmény kockázatára önállóan kötelezettséget nem vállalnak, szerződést nem kötnek;

12.3. Pénzforgalmi közvetítői tevékenység:

a) pénzforgalmi intézménnyel vagy elektronikuspénz-kibocsátó intézménnyel kötött megbízási szerződés alapján, a pénzforgalmi intézmény vagy az elektronikuspénz-kibocsátó intézmény nevében, javára és kockázatára, pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásának, szolgáltatásra irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység, ideértve a pénzforgalmi intézmény, elektronikuspénz-kibocsátó intézmény nevében, javára és kockázatára történő pénzforgalmi szolgáltatási szerződés megkötését is,

b) elektronikus pénz kibocsátójával kötött megbízási szerződés alapján, az elektronikus pénz kibocsátója nevében, javára és kockázatára, elektronikus pénz kibocsátására és visszaváltására irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység.

12.4. Alkuszi tevékenység: pénzügyi szolgáltatást igénybe venni szándékozó ügyféllel kötött megbízási szerződés alapján és nevében pénzügyi intézménnyel történő pénzügyi szolgáltatási szerződés kiválasztására, megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység, amely nem terjed ki az ügyfél nevében, javára történő kockázatvállalásra.”

 A fenti definíciókból látható, hogy a kiemelt közvetítői tevékenység és a pénzforgalmi  közvetítői tevékenység jelentett olyan pénzügyi szolgáltatást, amelynél a közvetítő a pénzügyi intézmény nevében és kockázatára köt szerződést. A pénzforgalmi szolgáltatás azonban nem foglal magában finanszírozást, így a közvetítő útján történő finanszírozást kizárólag a „kiemelt közvetítői tevékenységgel” azonosíthattuk a régi Hpt.-ben.

 Az új Hpt. 6. § 90. pont a) alpontja a kiemelt közvetítői tevékenység definícióját változatlanul hagyta:

  „kiemelt közvetítői tevékenység: pénzügyi intézménnyel kötött megbízási szerződés alapján, a pénzügyi intézmény nevében, javára és kockázatára, pénzügyi szolgáltatás, kiegészítő pénzügyi szolgáltatás nyújtásának, szolgáltatásra irányuló szerződés megkötésének elősegítésére irányuló tevékenység, ideértve a pénzügyi intézmény nevében, javára és kockázatára történő kötelezettségvállalást vagy a szerződés megkötését is”

 A közvetítő útján történő finanszírozás tehát továbbra is a „kiemelt közvetítői tevékenységgel” azonosítható az új Hpt.-ben.

 II. Kapcsolódó kockázat

 A finanszírozás – legyen az bármilyen formájú és célú – eleve magában hordozza a kockázatot. A pénzügyi intézmény feladata ennek a kockázatnak a csökkentése.

 A finanszírozásnak, illetve annak elsődleges formájának, a hitel- és kölcsönnyújtásnak számtalan kockázata ismert: pl. likviditási kockázat, szabályozási kockázat, hitelkockázat, csalás kockázata, működési kockázat stb.

 A refinanszírozásnál és a közvetítőn keresztül nyújtott finanszírozásnál eltérő a konstrukcióval járó kockázatok sorolása.

 A/ Refinanszírozáshoz kapcsolódó elsődleges kockázat

 Refinanszírozáshoz elsősorban a hitelkockázat (másképpen: a visszafizetés kockázata) kapcsolódik. Ez a hitelnyújtással foglalkozó bankok működését övező legáltalánosabb kockázati tényező: vissza tudja-e fizetni a refinanszírozott pénzügyi intézmény a refinanszírozott összeget vagy fizet-e egyáltalán a refinanszírozónak.

 A hitelkockázat mérséklésének több módja van, ezek közül a legáltalánosabb eszközök a refinanszírozott pénzügyi intézmények minősítése és a refinanszírozási hitelkeret meghatározása.

 A refinanszírozó pénzügyi intézmény általában évente minősíteni szokta refinanszírozott partnereit különböző szempontok (pl. mérlegfőösszeg, fennálló hitelállomány, eredményesség) alapján, majd besorolja őket különböző minősítési kategóriákba.

 A minősítés felülvizsgálatához fontos szempontot szolgáltathat a refinanszírozott pénzügyi intézmények ellenőrzése: ennek során a refinanszírozó azt vizsgálja, hogy a refinanszírozott pénzügyi intézmény állományában milyen típusú és mennyiségű hibák, szabálytalanságok fordultak elő. A refinanszírozott pénzügyi intézmények ellenőrzése kiterjed arra is, hogy egy korábbi vizsgálathoz képest a hibák, szabálytalanságok aránya változott-e.

 A refinanszírozó részéről folytatott vizsgálat tehát a múltbéli adatok alapján következtet a refinanszírozott pénzügyi intézmény jövőbeli tevékenységére. A refinanszírozói ellenőrzés másik jellemzője az általánosítás: a vizsgálat mindig csak egy mintát érint és az ott tapasztaltakat vetíti ki az állomány egészére. A refinanszírozói ellenőrzés tehát szükségszerűen rendszerszintű megállapításokat tesz az egyedileg vizsgált tények, ügyletek alapján.

 A minősítés alapján lehetséges megállapítani az egyes refinanszírozott pénzügyi intézmények refinanszírozási hitelkeretét, vagyis azt a limitösszeget, amelyen belül részükre refinanszírozás nyújtható.

 B/ Közvetítőn keresztül történő finanszírozás elsődleges kockázata

 A közvetítőn keresztül történő finanszírozásnál – a refinanszírozáshoz hasonlóan – természetesen jelen van a hitelkockázat, mégis a konstrukció specialitásából adódik az, hogy a legnagyobb kockázatot maga a közvetítő jelenti. Ez a működési kockázat fogalomban jelenik meg, vagyis a közvetítőn keresztül történő finanszírozás esetén az jelenti az elsődleges kockázatot, hogy a közvetítő képes-e a jogszabályoknak és a banki előírásoknak megfelelően eljárni az ügyféllel történő kapcsolattartás, a szerződéskötés során.

 A refinanszírozásnál látott vizsgálati iránnyal szemben a közvetítők ellenőrzése nem a kihelyezett hitelállományra, az egyedi ügyletekre, hanem a közvetítő személyére fókuszál.

 A közvetítők ellenőrzésének középpontjában tehát az alábbiak állnak:

– a közvetítők megfelelnek-e a rájuk vonatkozó, törvényben rögzített személyi, tárgyi feltételeknek,

– a közvetítők elkészítették-e a jogszabály által megkövetelt szabályzatokat (pl. pénzmosási szabályzat),

– a közvetítők vezetnek-e elkülönített nyilvántartást köteles az ügyfél által befizetett, a pénzügyi intézményt megillető pénzösszegekről, azokat elkülönített számlán   tartják-e stb.

 A közvetítők igénybevételéhez fűződő működési kockázat mérséklése igen fontos a pénzügyi intézmény számára, hiszen a közvetítő a pénzügyi intézmény nevében és kockázatára köt szerződést az ügyféllel.

 III. Felelősségi szabályok

 Vizsgálandó, hogyan alakul a felelősség a két konstrukció esetén egyrészről az ügyfél felé, másrészről a refinanszírozó-refinanszírozott, illetve hitelintézet-közvetítő viszonylatban.

 A/ Felelősség alakulása refinanszírozás esetén

 Refinanszírozás esetén az ügyfél maga a refinanszírozott pénzügyi intézmény, amely a Ptk. kölcsönszerződésre vonatkozó szabályai szerint köteles a refinanszírozási hitelt visszafizetni a refinanszírozó pénzügyi intézménynek. Mivel a hitelező pénzügyi intézmény, a Ptk. bankkölcsönre, illetve bankhitelre vonatkozó szabályai, illetve a Hpt. rendelkezései irányadóak. A refinanszírozásra speciális szabályok nem kerültek kimunkálásra, így külön felelősségi szabályt sem találhatunk a vonatkozó jogszabályokban. A hitelezői és adósi kötelezettségeken túlmutató speciális felelősségi tényállásra egyébként sincsen szükség.

 B/ Felelősség alakulása közvetítőn keresztül történő finanszírozás esetén

 Közvetítőn keresztül történő finanszírozás esetén a pénzügyi intézmény és az ügyfél között jön létre az ügylet, így az ügyfél és a pénzügyi intézmény között létesülő jogviszonyban a felelősségi szabályok a Ptk. és a Hpt. szerinti – fentebb említett – általános szabályok szerint alakulnak. Ha az ügyfél fogyasztó, akkor a fogyasztói szerződésre vonatkozó szabályok alkalmazandóak.

 A kiemelt közvetítő felelősségét sem a régi, sem az új Hpt. nem írja körül. Ezért a kiemelt közvetítő pénzügyi intézménnyel szembeni felelősségére vonatkozó szabályokat a feleknek elsősorban a megbízási szerződésben kell rögzíteniük. Ezzel kapcsolatban a közvetítők felügyeletét korábban ellátó Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) Felügyeleti Tanácsa a 4/2008. (XII.04) számú ajánlásban a következőket jegyezte meg: „A Felügyelet tapasztalata szerint számos esetben összhang hiánya tapasztalható az egyes pénzügyi szervezetek közvetítőkre vonatkozó belső szabályzatai, az általuk követett gyakorlat és az alkalmazott szerződések között. Típushibának tekinthető, hogy a (megbízási) szerződésekben a felelősségi kérdések nincsenek pontosan szabályozva, továbbá hibásan kerül rögzítésre a közvetítő tevékenysége során okozott kárért való felelősség.”

 Felmerül a kérdés, hogy amennyiben a szerződés a közvetítő felelősséget nem vagy nem teljes körűen szabályozza, milyen mögöttes jogszabályi rendelkezések vonatkoznak a közvetítői felelősségre.

 A mögöttes jogszabály egyértelműen a Ptk., melynek a következő rendelkezései alkalmazhatóak:

 – A pénzügyi intézmény és a kiemelt közvetítő között létrejövő jogviszony jellemzően megbízási szerződésen alapul, így alkalmazandóak a Ptk. megbízásra vonatkozó szabályai.

– A közvetítőn keresztül történő finanszírozás esetén valójában a Ptk. 219. §-ában foglalt tényállás valósul meg: a pénzügyi intézmény „más személy (képviselő) útján” köt szerződést. Ennek folytán a Ptk. képviseletre vonatkozó szabályai is alkalmazandóak.

– A legjelentősebb felelősségi szabályok azonban a Ptk. 318. §-ban és 339. §-ban rögzített kártérítési szabályok, amelyek mind a szerződésszegéssel, mind a szerződésen kívül okozott károk esetére határoznak meg szabályokat.

 IV. Hpt. engedélyezési szabályai

 A/ Refinanszírozás engedélyezése

 Mint az I. pontban bemutatásra került, a refinanszírozás a (régi és az új) Hpt. szerinti hitelnyújtás vagy pénzkölcsön-nyújtás pénzügyi szolgáltatás kereteibe illeszkedik és nem minősül önálló pénzügyi szolgáltatásnak.

 Következésképpen a refinanszírozási tevékenység külön engedélyeztetésre nem szorul: az a pénzügyi intézmény, amely engedélye szerint jogosult hitelnyújtás vagy pénzkölcsön-nyújtás pénzügyi szolgáltatás végzésére, jogosult egyben refinanszírozást is nyújtani más pénzügyi intézmény részére.

 B/ Közvetítők engedélyezése

 A közvetítők engedélyezését a régi és az új Hpt. azonos módon szabályozza. Ennek alapján az új Hpt. – a régi Hpt.-vel megegyezően – a közvetítőket két nagy csoportba sorolja:

 – függő közvetítő az a közvetítő, aki vagy amely közvetítői tevékenységét egy pénzügyi intézmény – ideértve a pénzügyi intézmény csoportját is – vagy több pénzügyi intézmény egymással nem versengő pénzügyi szolgáltatása vonatkozásában nyújtja,

 – független közvetítő pedig az a közvetítő, aki vagy amely közvetítői tevékenységét több pénzügyi intézmény egymással versengő pénzügyi szolgáltatása vonatkozásában látja el.

 A fentieknek megfelelően a kiemelt közvetítőknek is két csoportja van:

– a kiemelt közvetítő tevékenységét egy pénzügyi intézmény – ideértve a pénzügyi intézmény csoportját is – vagy több pénzügyi intézmény egymással nem versengő pénzügyi szolgáltatása vonatkozásában nyújtja, tehát függő közvetítőnek minősül; míg

– a többes kiemelt közvetítő tevékenységét több pénzügyi intézmény egymással versengő pénzügyi szolgáltatása vonatkozásában látja el, vagyis független közvetítőnek minősül.

 A megkülönböztetés jelentőségét az adja, hogy más szabályok vonatkoznak a kiemelt közvetítők és a többes kiemelt közvetítők engedélyezésére.

 1. A kiemelt közvetítőknek mint függő közvetítőknek nem szükséges tevékenységi engedély a közvetítői tevékenység végzéséhez, hanem az igénybevevő pénzügyi intézménynek a közvetítő által végzett tevékenység típusától függően szükséges a közvetítő igénybevételéhez engedélyt kérnie, vagy a közvetítőt bejelentenie /régi Hpt: 3. § (10) bekezdés, 14. § (1) bekezdés h) pont, illetve 15. § (1) bekezdés f) pont; új Hpt.: 21. § (2) bekezdés; 14. § (1) bekezdés h) pont, illetve 15. § (1) bekezdés f) pont/.

 A függő közvetítőt igénybe venni szándékozó pénzügyi intézmények az engedély iránti kérelemhez be kell nyújtani az írásbeli szerződést, amely azt a szerződési kikötést is tartalmazza, hogy az MNB, valamint a pénzügyi intézmény korlátozás nélkül ellenőrizheti a közvetítőnél a megbízás tárgyát képező tevékenységgel kapcsolatos gazdálkodást és az üzleti könyveket. (régi Hpt.: 19. §; új Hpt.: 22. §)

 2. Ezzel szemben a többes kiemelt közvetítőknek mint független közvetítőknek a tevékenysége önálló, nem egy meghatározott pénzügyi intézmény pénzügyi szolgáltatási tevékenységéhez kapcsolódik, ezért a közvetítői tevékenységet a független közvetítők a Felügyelet által kiadott tevékenységi engedély alapján végezhetik. Az engedélyezés részletes szabályait, a kérelemhez csatolandó iratokat a régi Hpt. 18/C. és 19. §-ai, a hatályos szabályokat pedig az új Hpt. 21-22. §-ai tartalmazzák.

• ← Okmányszigorúság elve a bankgarancia nyilatkozat kibocsátása folytán létrejövő jogviszonyokban, illetve az okmányszigorúság elvének áttörése
• A felszámolási eljárás 2012-ben hatályba lépett, zálogjog érvényesítésére vonatkozó új szabályai, különös tekintettel a zálogjoggal terhelt ingatlanok átvételére, a zálogjoggal biztosított követelések engedményezésére és beszámítására →