A régi Ptk. szerint kötött hitelkeret szerződések alapján 2014. március 15-ét követően létrejövő egyedi kölcsönszerződések, illetve ezek biztosítéki szerződéseire alkalmazandó szabályok

Dr. Bartal Tamás:

A régi Ptk. szerint kötött hitelkeret szerződések alapján 2014. március 15-ét követően létrejövő egyedi kölcsönszerződések, illetve ezek biztosítéki szerződéseire alkalmazandó szabályok

Jogi alaplap 2014/3

 Kérdésként merül fel, hogy az új Ptk. hatálybalépése előtt kötött hitelkeret szerződések alapján már az új Ptk. hatálybalépése után megkötendő egyedi kölcsönszerződésekre az új Ptk. vagy a régi Ptk. szabályai az alkalmazandóak.

 A kérdést alapvetően az új Ptké. (a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény) rendelkezései alapján lehet megválaszolni.

 1. Lex generalis

 Az új Ptké. 1. §-ának főszabálya szerint „ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) rendelkezéseit a hatálybalépését követően

a) keletkezett tényekre és jogviszonyokra, valamint

b) megtett jognyilatkozatokra

kell alkalmazni”.

 A főszabály szerint tehát az új Ptk. hatálybalépését követően keletkező tényekre és jogviszonyokra, megtett jognyilatkozatokra már az új Ptk.-t kell alkalmazni.

 2. Lex specialis

 Az új Ptké. 50. §-a azonban az új Ptk. Hatodik Könyvéhez (Kötelmi jog) kapcsolódóan speciális  rendelkezést tartalmaz:

 „50. § (1) Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Ptk. hatálybalépésekor fennálló kötelmekkel kapcsolatos, a Ptk. hatálybalépését követően keletkezett tényekre, megtett jognyilatkozatokra – ideértve az e tények, illetve jognyilatkozatok által keletkeztetett újabb kötelmeket is – a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.

(2) A felek megállapodhatnak abban, hogy a Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződésüket teljes egészében az új Ptk. hatálya alá helyezik.”

 A fenti (1) bekezdéssel kapcsolatosan először is tisztázni szükséges, hogy mit kell érteni „kötelem” alatt. A régi Ptk. ugyanis az eddig a polgári jogi dogmatikában használatos „kötelem” fogalmat nem ismerte.

 Az új Ptk. 6:1. § (1) bekezdése szerint „a kötelem kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére”. A kötelem tehát egy szolgáltatásra vonatkozó jogot és kötelezettséget foglal magában. A kötelem nem azonos a jogviszony fogalmával, annál szűkebb kategória: jogviszony fennállhat két személy között úgy is, hogy annak nem tárgya szolgáltatás. Csak azok a jogviszonyok tekinthetőek kötelemnek, amelyekben az egyik fél köteles szolgáltatást teljesíteni a másik fél felé, ez a másik fél pedig jogosult ezen szolgáltatás teljesítésének követelésére.

 Az új Ptk. fogalomrendszerében a szerződés nem kötelem, hanem ún. kötelemkeletkeztető tény. Az új Ptk. 6.2. §-a szerint ugyanis „kötelem keletkezhet különösen szerződésből, károkozásból, személyiségi, dologi vagy más jog megsértéséből, egyoldalú jognyilatkozatból, értékpapírból, jogalap nélküli gazdagodásból, megbízás nélküli ügyvitelből és utaló magatartásból”.

 Az alapkérdésre visszatérve, a régi Ptk. alapján megkötött hitelkeret szerződés alapján – a régi Ptk. 522. § (1) bekezdése értelmében – a pénzintézet kötelezettséget vállalt arra, hogy jutalék ellenében meghatározott hitelkeretet tart az adós rendelkezésére és a keret terhére kölcsönszerződést köt vagy egyéb hitelműveletet végez. Az adós jogosult ezen kötelezettség teljesítésének követelésére. A hitelező és az adós között tehát nyilvánvalóan kötelem áll fenn, következésképpen az új Ptké. 50. § (1) bekezdése alkalmazandó a jogviszonyukra.

 De alkalmazható-e ez a rendelkezés a hitelkeret szerződés alapján megkötendő új kölcsönszerződésekre? Azaz az új kölcsönszerződések az új Ptk. hatálybalépését követően tett olyan jognyilatkozatnak minősülnek-e, amelyek

– kötelmet keletkeztetnek

és

– az új Ptk. hatálybalépésekor már fennálló kötelmekkel kapcsolatosak?

 A kölcsönszerződés az új Ptk. fogalomrendszere szerint is kötelemkeletkeztető tény, hiszen a kölcsönszerződés a kölcsönösszeg átadására, illetve visszafizetésére mint szolgáltatásra vonatkozó kötelemet hoz létre a szerződő felek között az alábbiak szerint:

– a hitelező köteles a kölcsönösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig jogosult a kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátását követelni a hitelezőtől,

– ugyanakkor az adós köteles a kölcsönösszeget visszafizetni a hitelezőnek, míg a hitelező jogosult követelni az adóstól a kölcsönösszeg visszafizetését.

 A hitelkeret szerződés alapján megkötendő új kölcsönszerződés pedig nyilvánvalóan a hitelkeret szerződéshez kapcsolódik, hiszen a régi Ptk. alapján létrejött jogviszonyból következik az adós azon joga, hogy a kölcsönszerződés megkötését követelje a hitelezőtől.

 Az új Ptké. indoklása is leszögezi, hogy ha a régi Ptk. hatálya alatt keletkezett kötelmet a Ptk. hatálya alatt érinti olyan tény vagy jognyilatkozat, amelyből újabb kötelem keletkezik, úgy erre az újabb kötelemre is a Ptk. hatálybalépése előtt hatályos jogszabályokat kell alkalmazni. Az új Ptké szerint ennek a megoldásnak az „oka az, hogy az a keretjogviszony – például keretszerződés, előszerződés, vételi jogot engedő szerződés vagy jogszabály által keletkeztetett kötelmi jogviszony – határozza meg az újabb kötelmet is, amely még a Ptk. hatálybalépése előtt keletkezett, így a szerződő felek is ehhez igazították jövőbeli magatartásukat.”

 Az új Ptké. miniszteri indoklása tehát – kifejezetten említve a keretszerződéseket – megerősíti a fentiekben kifejtetteket, amiből levonható az a következtetés, hogy az új Ptk. hatálybalépése előtt kötött hitelkeret szerződések alapján már az új Ptk. hatálybalépése után megkötendő egyedi kölcsönszerződésekre a régi Ptk. szabályai az alkalmazandóak.

 3. Az új kölcsönszerződések biztosítékai

 Fontos kiemelni, hogy az előző, 2. pontban kifejtett szabály kizárólag a hitelkeret szerződés alapján megkötendő új kölcsönszerződésekre érvényes, az új kölcsönszerződések biztosítékául szolgáló biztosítékokra azonban nem feltétlenül.

 a/ Az új Ptké. 49. §-a a zálogjogokra vonatkozóan kifejezetten kimondja, hogy „a Ptk. zálogjogra vonatkozó rendelkezéseit arra a zálogjogra kell alkalmazni, amelyet a Ptk. hatálybalépését követően kötött zálogszerződéssel alapítottak”.

 Amennyiben tehát a hitelkeret szerződés alapján megkötendő új kölcsönszerződés biztosítékául új zálogjog kerül megalapításra, arra már bizonyosan nem alkalmazhatóak a régi Ptk. szabályai.

 Ennek két fő oka van:

– egyrészről a zálogjog az új Ptk.-ban a kötelmi jogból a dologi jogba került át (így a kötelmi jogra vonatkozó lex specialis nem alkalmazható),

– másrészről a zálogjog szabályozása jelentősen átalakult (pl. megszűnik a vagyont terhelő zálogjog alapítása, így a törvényalkotó ki akarta zárni, hogy 2014. március 15-ét követően a régi Ptk. szabályainak alkalmazásával mégis vagyont terhelő zálogjog kerülhessen megalapításra).

 De a 2014. március 15-ét megelőzően alapított zálogjogra vonatkozó szerződés módosítására még a régi Ptk.-t kell alkalmazni, hiszen ebben az esetben a régi Ptk. alapján keletkezett kötelem változatlanul fennmarad.

 b/ Az a/ pontban foglaltak analógiájára állíthatjuk azt, hogy az új Ptké. 50. § (1) bekezdésének helyes értelmezése szerint a hitelkeret szerződés alapján létrejövő egyedi kölcsönszerződések azon biztosítékai tekintetében lehet a régi Ptk.-t alkalmazni, amely biztosítékok már 2014. március 15-ét megelőzően is fennálltak.

 Azaz a régi Ptk.-t kell alkalmazni akkor, ha

– egy 2014. március 15-ét megelőzően megkötött biztosítéki szerződés módosítására (pl. óvadéki vagy kezességi szerződés módosítására) kerül sor a régi Ptk. szerint létrejött hitelkeret szerződés alapján megkötendő új, egyedi kölcsönszerződéshez kapcsolódóan

vagy

– egy 2014. március 15-ét megelőzően megkötött biztosítéki szerződés a régi Ptk. szerint létrejött hitelkeret szerződés alapján megkötendő új, egyedi kölcsönszerződés biztosítékává is válik anélkül, hogy a biztosítéki szerződés módosításra kerülne.

 A fenti esetekben ugyanis teljesül az új Ptké. 50. § (1) bekezdésének azon kitétele, hogy már fennálló biztosítéki kötelemhez kapcsolódó jognyilatkozatra kerül sor.

 Minden más esetben azonban úgy keletkezik új kötelem (pl. új kezessel kötött kezességi szerződés vagy új óvadéki szerződés megkötése folytán), hogy az a korábbi biztosítéki jellegű kötelemhez az új Ptké. 50. § (1) bekezdésén túlterjeszkedő módon, csak formáljogi értelemben köthető. Ezekre az újonnan alapított biztosítékokra vonatkozó kötelmekre – a zálogjoghoz hasonlóan – már kizárólag az új Ptk. alkalmazható.

 c/ Speciális esetet képeznek azon, 2014. március 15-e előtt kikötött biztosítékok, amelyek alapítása az új Ptk. alapján már nem lehetséges (pl. árbevétel engedményezés, vagyont terhelő zálogjog). Kérdés, hogy ezek módosítására sor kerülhet-e 2014. március 15. után?

 Az új Ptké. 50. § (1) bekezdése akkor képez zárt rendszert, ha a régi Ptk. alapján létrejött kötelmekre vonatkozó szerződések érvényesek mindaddig, amíg a felek nem kísérelnek meg olyan új kötelmet létrehozni, amely már új biztosítékalapításnak minősül. Ameddig ugyanis a felek a 2014. március 15. előtt megkötött biztosítéki szerződést mindössze módosítják és nem hoznak létre olyan új kötelmet, amely az eredeti szerződést megkötő felek közötti jogviszonytól elszakadnak, addig azt a régi Ptk. szabályai szerint megtehetik.

 A régi Ptk. alapján létrejött, de az új Ptk. által már semmisnek tekintett biztosítékokra (pl. biztosítéki célú engedményezésre vagy vagyont terhelő zálogjogra) vonatkozó szerződések 2014. március 15. napját követően is módosíthatóak az új Ptké. 50. § (1) bekezdése alapján, de ezen biztosítékok újonnan történő megalapítására már nem kerülhet sor. Nem érvényes például ha a felek az ilyen szerződés tárgyát vagy a szerződés alanyait próbálják meg módosítani, kiterjeszteni, hiszen első esetben a szolgáltatás változna meg, második esetben a kötelem bővülne ki oly módon, ami az új Ptké. 50. § (1) bekezdésében meghatározott tűréshatárt meghaladja.

 A fenti jogértelmezést erősíti az új Ptké. zálogjogokra vonatkozó, már idézett 49. §-a, amely az új Ptk.-t kizárólag a 2014. március 15-ét követően alapítandó zálogjogokra rendeli alkalmazni.

  4. Lex specialis áttörése

 Az új Ptk. a kötelmi jog diszpozitivitásának talaján áll. Éppen ezért tartalmazza az új Ptké. a kötelmekre vonatkozó lex specialis áttörésének lehetőségét:

 „50. § (2) A felek megállapodhatnak abban, hogy a Ptk. hatálybalépése előtt kötött szerződésüket teljes egészében az új Ptk. hatálya alá helyezik.”

 Ez a lehetőség azonban két oldalról korlátozott:

a/ A felek nem tehetik meg, hogy az új Ptk. kötelmi jogának csak egyes rendelkezéseit alkalmazzák, más vonatkozásban pedig a régi Ptk.-t alkalmazzák: a feleknek – erre irányuló döntésük esetén – a régi Ptk. alapján kötött szerződésük egészét kell az új Ptk. hatálya alá helyezni.

 b/ A lex specialis szabály áttörése kizárólag szerződések esetén lehetséges, egyéb kötelemkeletkeztető tények esetében azonban nem.

• ← A bagatell igények kiszűrése a személyiségi jogi perekben. Gondolatok a sérelemdíjról
• Felelősségátvitel, felelősségáttörés – quo vadis ius societatum →