A faktoring-szerződés jövője az új Ptk. tükrében

Dr. Papp Tekla:

A faktoring-szerződés jövője az új Ptk. tükrében

Jogi alaplap 2014/4

(megjelent In: Céghírnök 2013/ 10. és 11. sz. 12-14. pp., 2013/ 12. és 2014/1.
sz. 11-14. pp., 2014/2. sz.) 

            Jelen tanulmány öt részből tevődik össze:

–           az első rész a jogi karok oktatásában használt, a faktoring-szerződésről szóló tananyagot tartalmazza (és így képet ad az elméleti alapokról);

–          a második rész a bírói gyakorlat és a jogtudomány megközelítéseivel foglalkozik a faktoring kapcsán (és így láthatóvá válik az új Ptk. faktoring kategóriájának „gyökértelensége”);

–          a harmadik rész a 2013. évi V. törvény faktoring-szerződésre irányadó előírásainak értékelése (mely logikusan következik az első két részből);

–          a negyedik rész lehetséges jogi megoldásokat vázol fel;

–          az ötödik rész ”figyelemfelhívásokat” foglal magában, amik az eddigi bírói gyakorlatból, valamint az új Ptk-szabályozásból témánk vonatkozásában fontosak lehet.

A)  rész[1]

1. 1.      A faktoring[2]

     Az angol factoring szónak a magyar faktorálás kifejezés felel meg. A faktoring követelésvételt (követelésvásárlást) jelent. A banki gyakorlatban pénzügyi vállalkozások által nyújtott szolgáltatás: követelések (kintlévőségek) finanszírozására, illetve értékesítésére (eladására) használják. A követelés behajtására szakosodott gazdálkodó szervezetek a gazdasági életben ismert tevékenységet folytatnak és az általuk pénzkövetelés behajtására kötött megbízási szerződések nem jogsértőek.[3] Ezt a szolgáltatást nyújtó a faktor, aki finanszírozza a szolgáltatását igénybevevő hitelező forgótőkéjét és kockázatbiztosítéki szerepet tölt be (a hitelező követelésének a faktorra történő átruházása révén) a hitelezőnek tartozó adós (akivel szembeni követelés az ügylet tárgya) fizetőképességét (bonitását) illetően. A hitelező fizetési haladékkal bíró számlaköveteléseit ellenérték fejében a faktorra engedményezi, aki ez által az adóssal (a követelés kötelezettjével) szemben felléphet: behajthatja annak tartozását. Tehát a faktorálás három pólusú szituáció:

          – a követelés visszterhes átruházásával a hitelező likviditása stabilizálódik,

          – a faktor érvényesíti, könyveli, nyilvántartja a követelést,

          – az adós pedig tartozása kiegyenlítésére köteles (immár a faktor felé).

A gazdaság globalizációja és a tömeges fogyasztás a piaci forgalom óriási mértékű bővülését és felgyorsulását eredményezték.[4] Így a fogyasztói igényeket kielégítő terméket „előállítók” (gyártó, értékesítő, szállító) számára a termék megrendelője – a kereslet-kínálat állandó változása miatt – nem azonnal fizeti ki az ellenértéket, hanem – akár több hónapos – halasztással. Ez a gyakorlat azonban az előállító likviditási és hitelképessége szempontjából igen kockázatos, a felmerülő forrásigény kielégítésére alkalmas – és egyre elterjedtebbé váló – technika a faktoring.

 2. A faktoring típusai

A faktoring különböző „sarokkövei”[5] eltérő fajtákat eredményeznek

                          a) a faktor által nyújtott szolgáltatások alapján,

                          b) a faktorált követelés jellege szerint,

                          c) az adós értesítése szempontjából,

                          d) a faktorálási szituáció szereplőinek székhelyéhez kapcsolódóan,

                          e) a faktoring domináns eleméből kiindulva.

     a) A faktor tevékenysége szerint ismert a finanszírozási (aa), a lejárati, vagy esedékességi (ab) faktoring.

                           aa) A faktor a követelés fennállását igazoló számla keltétől az adós vagy a saját fizetési kötelezettségének beálltáig (a hitelezővel való elszámolásig) megelőlegezi a számlák összegét.

ab) A lejárati, vagy esedékességi faktoring esetén a faktor a hitelezőnek a követelés lejártával kapcsolatban előre megállapított időpontban köteles fizetni, függetlenül attól, hogy neki az adós fizetett-e, vagy sem.

     b) Attól függően, hogy milyen követelés a faktorálás tárgya, a faktoring lehet színlelt (ba) és nem színlelt (bb).

ba) A színlelt faktoringnál a faktor mindig lejárt – azaz már korábban esedékessé vált – követelés behajtására vállalkozik. Ennél a típusú faktorálásnál nagy a kockázat: azáltal, hogy az adós a teljesítési időpontban nem egyenlítette ki tartozását, valószínűvé vált a követelés behajthatatlansága, illetve az adós fizetésképtelensége.

bb) Ezzel szemben a nem színlelt faktorálás le nem járt (még esedékessé nem vált) követelésre irányul, így ez a fajta kevesebb kockázatot rejthet a faktor számára.

     c) Annak alapján, hogy az adóst értesítik-e a faktorálásról a nyílt (ca) és a csendes[6] (cb) faktoring jöhet szóba.

ca) A nyílt faktoringnál sor kerül az adós értesítésére, ez főszabály szerint a hitelező (a követelés engedményező) feladata.

cb) Az adós nem szerez tudomást (nem értesítik) a faktorálásról csendes faktoringnál. Így ő tartozása kiegyenlítésére továbbra is a hitelezővel szemben köteles, aki az adós teljesítése után számol el a finanszírozó faktorral.

     d) A faktorálás résztvevőinek székhelye szerint előfordulhat belföldi (da) és nemzetközi (db) faktoring.

da) A belföldi faktoring minden szereplőjének a székhelye ugyanabban az államban van.

                          db) A nemzetközi faktoring lehet export és import jellegű is:

– az export faktoringnál a belföldi (magyarországi székhelyű) hitelezőnek külföldi adósa van, és a faktor székhelye azonos államban van az adóséval (az export faktoring alvariációja az, amikor a hitelező székhelye szerinti faktor továbbengedményezi a követelést egy másik – az adós székhelye szerinti – faktorra, így a kockázat a belföldi (export) és a külföldi (import) faktor között megoszlik);

– az import faktoring ennek a fordítottja: az adós és a faktor belföldi (magyarországi székhelyű), míg a hitelező külföldi;

– ha kölcsönösen vállalnak export és import faktorságot, akkor inter-faktoringról beszélünk.

e) A faktorálás lényegéből kiindulva: a faktor vállalja-e a követelés behajthatatlanságának kockázatát, valódi (standard, old line vagy „visszteher nélküli”) és nem valódi („visszterhes”) faktoringot különböztetünk meg.[7] A valódi faktoring esetén a faktor védelmet nyújt a hitelezőnek az adós késedelmes, vagy nem teljesítése esetére: viseli a követelés érvényesíthetetlenségének rizikóját. A nem valódi fajtánál erre nem kötelezi magát a faktor, hanem a követelés átruházásakor kiköti, hogy az adós mulasztása esetén köteles „visszavásárolni” a követelést a hitelező.[8]

A gazdasági gyakorlatban ezek az ismertetett alaptípusok kombinálódnak egymással, néha más elnevezések alatt.

 3. A faktoring-szerződés fogalma, jellege

1988. május 28.-án Ottawában a Nemzetközi Magánjog-egységesítési Intézet (UNIDROIT) Diplomáciai Konferenciájának zárt ülésén egyezményt fogadtak el a nemzetközi követelésvételről; az egyezmény implementálására a magyar jogba az 1997. évi LXXXV. törvénnyel (a nemzetközi követelés-vételről) került sor.

A törvény alapján faktoring-szerződés az a szerződés, amelyet az egyik fél (a szállító) a másik szerződő féllel (faktor) köt, és ennek alapján

     a) a szállító a faktorra engedményezi (vagy engedményezni fogja) az olyan adásvételi szerződésből (a szolgáltatást és annak nyújtását is magába foglalhatja) keletkezett kinnlevőségeit, amelyek a szállító és vevői (adósai) által kötött szerződésekből erednek, feltéve, hogy ezen szerződések tárgyát az adós nem személyes, családi vagy háztartási használat céljából szerezte meg;

     b) a faktornak az alábbiak közül legalább két tevékenységet el kell látnia:

                 – a szállító megelőlegezése (ideértve a kölcsön és előleg folyósítását is),

                – a kinnlevőségekkel kapcsolatos számlavezetés (könyvelés),

                – a kinnlevőségek beszedése,

                – védelem az adós fizetési késedelme vagy mulasztása esetére;

     c) a kinnlevőségek engedményezéséről az adósokat írásban értesíteni kell.

A nemzetközi egyezmény szerinti faktoring-szerződés keretmegállapodás a szállító és a faktor között, a megjelölt szerződésekből származó követelések engedményezésére vonatkozóan; a keretszerződés harmadik pólusán a szállítónak tartozó adósok helyezkednek el.

A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) érinti a faktoringot: a pénzügyi szolgáltatások körébe sorolja[9] a pénzkölcsönnyújtást.[10] A jogszabály 2. számú melléklete[11] szerint pénzkölcsönnyújtásnak minősül a követelésnek – az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő – megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi. A Hpt. a faktoring fogalmát – az egyezménnyel ellentétben – szűken értelmezi: csak a finanszírozási funkciót veszi figyelembe; ezért a továbbiakban az 1997. évi LXXXV. törvény rendelkezései alapján határozzuk meg a faktoring-szerződés elemeit.[12]

A magyar bírói gyakorlat a faktoring-szerződést általában engedményezésnek minősíti. A közzétett eseti döntésekben a Legfelsőbb Bíróság Gazdasági Tanácsainak álláspontjai összecsengenek:

– a faktoring-szerződés valamely jövőben esedékessé váló követelés átruházását, megvásárlását jelenti, tehát engedményezésként fogható fel;

– a faktoring-szerződéssel a bank valamely követelés jogosultjától – általában ellenértékért – megvásárolja a követelést, amelyet a jogosult e szerződéssel a bankra engedményez.

A Szegedi Ítélőtábla eseti döntése[13] szerint a faktoring lényege a követelésnek – a behajtás kockázata átvállalásával vagy anélkül történő – megvásárlása, megelőlegezése. A faktoring atipikus szerződés, amely a felek üzleti–szerződési céljától, szándékától függően a visszterhes engedményezés, az adásvétel, illetve hitelviszony elemeit foglalja magában. Ezzel az állásponttal egyezik meg a Győri Ítélőtábla[14] nézete is: a faktoringszerződés olyan, a Ptk-ban nem szabályozott atipikus szerződésfajta, melyre – a szerződés aktuális tartalmától függően – a Ptk-nak az engedményezésre, a tartozásátvállalásra, az adásvételre és a hitel- és kölcsönszerződésre vonatkozó szabályait is alkalmazni lehet. A faktoringszerződés a gyakorlatban általában nem egyedi követelésekre jön létre, hanem általában tartós jogviszonyt teremtő keretszerződésről van szó (amelyen belül a konkrét követelések átengedésére/átruházására egyedi megállapodások létesíthetők).[15]

A Polgári Törvénykönyv rekodifikálása során közzétett koncepció alapjaiban egyetért a legfelsőbb bírósági megközelítéssel, annak a megjegyzésével, hogy

– a faktoring-szerződések az engedményezési elemen kívül más szolgáltatásokat is tartalmaznak, úgy mint vállalkozási (számlavezetés, könyvelés), megbízási (követelés behajtása) és bizományosi (a del credere felelősség faktor általi vállalása az adós nem teljesítése esetére) szerződési jellemzőket;

– az engedményezést az UNIDROIT-egyezmény figyelembe vételével alkalmassá kell tenni a faktoring-szerződés befogadására.

Az új Ptk. szövegtervezetének indokolása[16] kifejezetten utal arra, hogy az engedményezés nemcsak jogutódlás (a szerződés jogosulti pozíciójában történő változás), hanem átruházó ügylet is, amelynek keretében a követelés átruházása történhet visszterhesen vagy ingyenesen, véglegesen vagy átmenetileg, biztosítéki célzattal; így az engedményezés jogintézményébe adaptálhatóvá válik a faktoring is. Hangsúlyozásra kerül ugyanakkor az is, hogy a követelés-átruházás alapvetően nem biztosíték, mert a mögöttes tipikus gazdasági cél a követelés végleges jellegű átruházása.[17]

 4. A faktoring-szerződés alanyai

 A faktoring-szerződéssel keletkező jogviszonynak három alanya van:

a) a faktor (engedményes),

b) a faktoráló (engedményező, hitelező, szállító, gyártó, értékesítő),

c) és az adós (vevő).

Mivel a faktorálást a Hpt. pénzügyi szolgáltatásként kategorizálja,[18] ezért Magyarországon faktor csak az a hitelintézet, illetve pénzügyi vállalkozás lehet, amely a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyével rendelkezik.[19]

Faktoráló és adós bármely jogalany lehet, feltéve, hogy a faktorálónak követelése áll fenn az adóssal szemben (az adós tartozik a faktorálónak); e tág jogalanyi kör ellenére általában gazdálkodó szervezetek, illetve jogi személyek a faktoráló és az adós.

 5. A faktoring-szerződés tárgya

A faktoring-megállapodás közvetlen tárgya a követelés átruházása, azaz az engedményezés. A szerződés lényegét képező jogi mozzanatra jelenleg a Ptk. engedményezésre vonatkozó előírásai[20] alkalmazandóak.

A faktorálási jogviszony közvetett tárgya a követelés. Az átruházhatóság követelménye miatt forgalomképesnek kell lennie a követelésnek.

Az egyezmény szerint fennálló (a faktoring-szerződést megelőzően vagy annak megkötésekor keletkezett) és jövőbeli (a faktoring-szerződés megkötése után keletkező) követelés is lehet a szerződés tárgya. A jövőbeni követelések keletkezésük pillanatában átszállnak a faktorra anélkül, hogy szükség lenne újabb átruházásra. A tartozások teljesítésére vonatkozóan a fogalom nem tartalmaz utalást, így lejárt (esedékessé vált) és le nem járt (a jövőben teljesítendő) követelés is lehet a jogviszony tárgya. A követelés jogcímét viszont megadja az egyezményből adaptált kategória: adásvételi szerződésből származónak kell lennie, ideértve a szolgáltatásokat és a szolgáltatások nyújtását magába foglaló kontraktusokat is.

Ismeretes olyan legfelsőbb bírósági döntés, amely megszorítóan értelmezi a faktoring-szerződés közvetett tárgyát: nem létező, vagy még létre nem jött követelés érvényesen nem ruházható át.

A Ptk. engedményezésre irányuló rendelkezései szerint nem engedményezhetőek a személyhez kötött, valamint a jogszabály által kifejezetten kizárt követelések. Viszont az elévült, a lejárt és a jövőben lejáró követelés egyaránt engedményezhető.[21]

Az új Ptk. javaslata továbbra is fenntartaná azt a tilalmat, hogy nem lehet engedményezni személyhez kötött, jogszabályilag kizárt és már megszűnt követeléseket. A tervezet azonban megengedi, hogy az átruházás

– már megkötött szerződés alapján már létrejött követelésre,

– már megkötött szerződés alapján jövőben keletkező (feltételes) követelésre,

– az engedményezés után, később létrejött szerződésből eredő későbbi követelésre irányuljon. Az átruházható követelés jogcímét illetően pedig nem szorítkozna a szövegtervezet a nemzetközi egyezmény jogcímeire.

 6. A faktoring-szerződés megkötése

 A szerződés megkötése előtt a faktor kockázati elemzést végez: adós-, hitel- és faktoráló minősítést készít.

A faktoring-szerződést a faktoráló és a faktor köti, és az adós írásbeli értesítésével válik háromalanyúvá.

A szerződéskötési folyamat az általános séma (ajánlat + annak elfogadása) alapján zajlik.

A faktoring-megállapodás konszenzuál-szerződés: a faktoráló és a faktor kölcsönös és egybehangzó akaratnyilatkozatával jön létre.

Az engedményezési szerződést meg lehet kötni írásban, szóban és ráutaló magatartással is; ez irányadó a faktoring-kontraktusra is. A mindennapi gyakorlat – célszerűségi és bizonyíthatósági szempontok miatt – egyszerű írásbeliséget alkalmaz. A Hpt.[22] a kockázatvállalással járó ügyletekhez – ide sorolja a faktoringot is („a hitelintézet által vállalt minden olyan kötelezettség, amellyel a hitelintézet ellenszolgáltatás fejében átruházott pénzkövetelés teljesítéséért jótáll, vagy vállalja, hogy a vevő követelésére azt visszavásárolja; hitelintézet által megvásárolt pénzkövetelés”) – írásbeli formát ír elő; a szerződés alakisága tekintetében a magyar bírói gyakorlat – mely az engedményezés alakszerűtlenségét tekinti mérvadónak – és a hitelintézeti törvény között nincs összhang. Véleményünk szerint a faktoring-szerződésnél a speciális jogszabály (Hpt.) által előírt kötelező alakiság alkalmazandó.

A faktoring-szerződésnek nem érvényességi feltétele

– az adós értesítése (sem az egyezmény, sem a Ptk. engedményezési szabályai alapján),

– és az sem, hogy a megállapodás egyenként tartalmazza a tárgyát képező követeléseket, feltéve, hogy ezek a követelések a faktoring-szerződés megkötésekor megállapíthatóan annak hatálya alá tartoztak.[23]

A faktoring szerződést nem teszi érvénytelenné, ha az engedményezett, lényegében biztosítéki szerepet betöltő követelésről utóbb bebizonyosodik, hogy az nem is létezett (például „fiktív” volt), az alapügylet más okból érvénytelen, vagy ha az engedményezett követelés megszűnt.[24]

 7. A faktoring-szerződés tartalma

7.1. A faktoráló jogai (a) és kötelezettségei (b)

a) A faktoráló jogosult a követelés értékének faktoring-szerződésben kikötött részére. Ez általában a követelés fennálltát igazoló számla bruttó összegének 75-95 % közötti hányada; ez a jogosultság egyben a faktoráló számára likviditását biztosító előnyt is jelent.

b) A faktorálónak kétirányú kötelezettségei vannak: egyrészt az adós (ba), másrészt a faktor (bb) felé.

     ba) A faktoráló – a nemzetközi egyezmény alapján[25] – írásban köteles értesíteni az adóst a faktorálás megtörténtéről;

     bb) A faktorálót a faktorral szemben az alábbi kötelezettségek terhelik:

                 – együttműködési kötelezettség iratok, számlák, információk etc. átadása vonatkozásában, mert enélkül a faktor nem tudná a tevékenységét végezni;

– helytállási kötelezettség a követelés fennállásáért (ha az átruházott követelés valamilyen okból nem áll fenn, a faktoráló ezért helytállással tartozik),[26] valamint behajthatóságáért[27] (ekkor a faktor nem vállalja a del credere felelősséget az adós nem-teljesítéséért); ez utóbbi esetén a faktornak visszkereseti (megtérítési) igénye támad a faktorálóval szemben az általa finanszírozott összeg és kamatai erejéig;

                 – faktordíjat köteles fizetni a faktornak; a faktordíjnak két alapvető összetevője van: a finanszírozási kamat[28] és az egyéb költségek (ennek értéke általában a követelés 0,1-2 %-a között mozog). Az egyéb költségek közé tartoznak a követelés nyilvántartásával és behajtásával kapcsolatos igazgatási (eljárási) költségek, a követelés behajthatatlanságának faktor általi bevállalása esetén a „del credere provizórium” (jutalék, de átalányösszegként is szokták számolni);

– a követelés átruházásával egyidejűleg a tulajdonjog-fenntartás, vagy a követelést biztosító más mellékkötelezettségek (zálogjog, kezesség) átszállását is biztosítania kell (az egyezmény értelmében ez az átszállás történhet a faktoringszerződés, de külön jogügylet révén is).

7.2. A faktor jogai (a) és kötelezettségei (b)

a) A faktor legalapvetőbb jogosultsága a faktordíjhoz való joga. A faktor általában a faktoráló követeléseinek refinanszírozásánál – a fenti 7.1. a) pontban kifejtetteknek megfelelően – a követelés értékének 5-25 %-ából ún. biztonsági tartalékot képez saját díja biztosítására és a követelési összeg csökkenésének (az adós jogos kifogása, beszámítás, árcsökkentés etc.) esetére. Az adós teljesítése után levonja ebből a faktordíját, majd az esetleg fennmaradó összeggel elszámol a faktorálóval. A faktor nyeresége általában a következőkből tevődik össze: a követeléssorozat névértéke és vételára közötti különbözet, a rendelkezésre tartási jutalékból (lásd: 2. pont ab) pontja esetén) és az opciós jutalék (ha a követelések keletkezéskori faktorálását vállalja a faktor).

A faktort megilleti még a tájékoztatás joga (a követeléssel kapcsolatos számlák, iratok, információk tekintetében) és visszkereseti igény a faktorálóval szemben, ha nem vállalta a követelés behajthatatlanságának kockázatát és az adós nem teljesít.

b) A faktor – a nemzetközi egyezménybeli fogalom alapján – legalább két tevékenység ellátására köteles az alábbiak közül:

– a faktoráló refinanszírozása (előleg vagy kölcsön formájában),

– a követelések nyilvántartása, könyvelése (átfogó ügyintézéssel és szolgáltató funkcióval – statisztika készítése, adó és vám levonása és kifizetése, információnyújtás, perlés etc. – jár együtt[29]),

– a követelések behajtása (a faktor a követelés 75-95 %-át előre kifizeti a faktorálónak[30]),

– védelem nyújtása (kockázatvállalás; a del credere felelősség) az adós késedelmes, vagy nem teljesítése esetére (ekkor visszkereseti, megtérítési jog nem illeti meg).

Esetlegesen az adós felé is állhat fenn kötelezettsége a faktornak: a faktoráló felhatalmazása alapján neki kell értesítenie írásban az adóst a faktorálásról.

A faktort külön tartozás-átvállalás nélkül – általános jogutódlás hiányában – nem terhelik a vele szerződő fél (például vállalkozói) szerződésből eredő kötelezettségei.[31]

7.3. Az adós jogai (a) és kötelezettségei (b)

a) Az adós a követelés jogcímét adó szerződésekből eredő kifogásait[32] érvényesítheti a faktorral szemben is (a faktoring-szerződés engedményezési rendelkezésére tekintettel illetik meg a kötelezettet a faktorral szemben is az engedményessel szemben felhozható kifogások),[33] és beszámítással is élhet.

b) Az adós tartozása kiegyenlítésére (teljesítésre) köteles. Az egyezmény szerint az adós csak akkor köteles a faktornak fizetni, ha nincs tudomása arról, hogy más személy erősebb jogon követelheti a fizetést, és ha a követelés átruházásáról – vagy a faktoráló, vagy a faktor – írásban értesítette. Az írásbeli értesítésnek tartalmaznia kell:

– a követelés ésszerű megjelölését,

– a faktor adatait (aki részére az adósnak teljesítenie kell),

– és csak olyan követelésre vonatkozhat, amely az értesítés elküldésekor vagy azt megelőzően kötött adásvételi (szolgáltatási) szerződés alapján keletkezett.

 8. A faktoring-szerződés megszegése

 A faktoráló szerződésszegő magatartást tanúsít a faktor felé, ha a 7.1. bb) pontban megjelölt kötelezettségeit megszegi. A faktoráló szerződésszegést követhet el az adóssal szemben is, ha a közte és az adós között létrejött szerződést késedelmesen, nem vagy hibásan teljesíti; ekkor az adós a faktornak kifizetett összeget visszakövetelheti a faktorálótól. Ebben az esetben az adós visszatérítési igénnyel csak akkor léphet fel a faktorral szemben, ha az

– a faktorálóval szembeni finanszírozási kötelezettségének nem tett eleget (azaz a faktor megszegte a faktoring-szerződést),

– vagy olyan időpontban refinanszírozta a faktorálót, amikor tudomása volt arról, hogy az az adóssal fennálló szerződését megszegte, az adós pedig a tartozását kifizette (azaz a faktor rosszhiszemű volt).

A faktor 7.2. b) pontbeli kötelezettségeinek megszegésével, az adós pedig tartozása késedelmes, vagy nem teljesítésével követ el szerződésszegést.

Mindhárom szerződési alany szerződésszegő magatartása jogkövetkezményeire a Ptk. idevágó rendelkezései[34] az irányadóak.

 9. A faktoring-szerződés megszűnése

Mivel a faktoring-szerződés megszűnési eseteinek nincs speciális jogszabályi háttere, így a Ptk. e tárgyú előírásai[35] alkalmazandóak. Úgy véljük szerződést megszüntető jogi tény lehet e körben:

– a határozott idő eltelte,

– kikötött feltétel bekövetkezte,

– a jogviszony alanyainak jogutód nélküli megszűnése,

– az egy-, és a kétoldalú szerződést megszüntető jognyilatkozatok is. Ez utóbbiakkal kapcsolatban úgy látjuk, hogy a jogviszony jellege mind az ex nunc, mint az ex tunc hatályú jognyilatkozatokat lehetővé teszi.

 B)   rész

 1.      Jogszabályi meghatározások

            A Hpt. nem ad fogalmi kategóriát a faktoringra, hanem csak besorolást tartalmaz ezzel kapcsolatban: pénzügyi szolgáltatás a hitel és pénzkölcsön nyújtása,[36] a pénzkölcsönnyújtás pedig – többek között – követelésnek (az adós kockázatának átvállalásával vagy anélkül történő) megvásárlása, megelőlegezése (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint leszámítolása, függetlenül attól, hogy a követelés esedékességének nyilvántartását és a kintlévőségek beszedését ki végzi.[37]

             A jelzálog-hitelintézetről és a jelzálogról szóló 1997. évi XXX. törvény 8. § (1) bekezdése a jelzálog-hitelintézet kapcsán kimondja, hogy az kizárólag jelzáloghitelt, valamint kapcsolódó kölcsönrészt vásárolhat meg, előlegezhet meg (ideértve a faktoringot és a forfetírozást is), valamint számítolhat le (a továbbiakban együtt: jelzáloghitel-vásárlás). Az utóbbi jogszabály a Hpt-hez képest csak két típusú követelés (jelzáloghitel és kapcsolódó kölcsönrész)[38] megvásárlásába és megelőlegezésébe érti bele a faktoringot, viszont mindenképpen az engedményezési elemet domborítja ki (és nem a finanszírozásit) azzal, hogy a felsoroltakat együtt  jelzáloghitel-vásárlás kifejezésként használja a továbbiakban.      Kiemelendő, hogy mindkét jogszabály tartalmazza a faktoring előtt az „ideértve” kifejezést, mely nem tartalmi megegyezőséget, nem fogalmi azonosságot takar, hanem valamire vonatkoztatást,[39] azaz kiterjesztést.

            A 497/B/1997. AB határozat kimondja, hogy a Hpt. 2. sz. melléklete I. 10.2. b) pontja nem kölcsönszerződéssé minősítést takar, de a követelések megvásárlása a jogszabályi rendelkezés szerint a pénzkölcsön nyújtásának a fogalmába tartozik.

            Az UNIDROIT-egyezmény és az azt implementáló magyar törvény faktoring fogalmának elemzését lásd fentebb: A) rész 3. pont.

 2.      Pénzügyi jogi alternatívák

             A 2003/51. Adózási kérdés (a faktoring-tevékenység megítélése az áfában) atipikus szerződésnek tekinti a faktoringot és álláspontja alapjául az UNIDROIT-egyezményt kihirdető 1997. évi LXXXV. törvény fogalmi ismérveit veszi. A faktoring két formáját különbözteti meg:

–          a követelésvásárlást, amely alapján egy pénzügyi intézmény rövid lejáratú hitelt nyújt úgy, hogy partnerétől rövid lejáratú követelést vásárol és ezért díjat számít fel;

–          egy pénzügyi intézmény által bizonyos rendszerességgel nyújtott szolgáltatást faktorálási szerződés keretében (követelések kezelése, vevői körről információ nyújtása, az áru ellenértékének beszedése etc.).

Rögzíti, hogy a nemzetközi pénzügyi jogban és a hazai banki gyakorlatban az utóbbi típusú faktoring-fogalom terjedt el, ezért a faktoring-szerződést úgy kell értelmezni, hogy

–          a követelést vásárló szolgáltatást nyújt;

–          a szolgáltatás „vásárlója”, az engedményező pedig igénybe veszi a faktoring-szolgáltatást (pénzkölcsönnyújtást) és fizet érte.

A 95/2006. Számviteli kérdés a Hpt. vonatkozó szövegét értelmezi azzal, hogy a „követelés megelőlegezése” alatt közvetlen kölcsönnyújtást kell érteni, és ezért a követelés megvásárlására és megelőlegezésére vonatkozó ügyletekben a faktorcégnél keletkező követelés nem ugyanazt a követelést jelenti, azoknak nem ugyanaz a fél a kötelezettje (de a jogosultja azonos), nem feltétlenül azonos összegre szólnak és nem ugyanazok a jogok és biztosítékok (fedezet, kezesség) kapcsolódnak hozzájuk.

A 41/2005. Számviteli kérdés az engedményezés szabályait tekinti irányadónak a faktoringra.

Az 1995/251. Adózási kérdés kimondja, hogyha a pénzügyi intézmény nem saját számlájára, hanem megbízója számlájára veszi meg a követelést, akkor az nem faktoring, hanem bizományosi közvetítői tevékenység, amelynek ellenértéke a megbízótól kapott lebonyolítási díj.

 3.      A bírói gyakorlatbeli minősítések

             Az Európai Bíróság az MKG-Kraftfahrzeuge-Factoring ügyben[40] és a Finanzamt Essen-NordOst v GFKL Financial Services AG ügyben[41] a faktorig jellemzőjének a következőket találta: engedményezési ügylet keretében a faktor az adósok nemfizetésének kockázatát vállalja, garantálja ügyfele számára a követelések teljesítését, azaz az engedményes az engedményező részére faktoring-szolgáltatást nyújt, aminek az ellenértékeként díjazást (faktoring-jutalékot és del credere díjat) kap.

             A magyar bírói gyakorlat a követelésvétel, követelésvásárlás alatt a követelés átruházását érti.[42] Ennek alapján a faktoringot vagy engedményezésnek fogja fel,[43] vagy az engedményezés szabályait tekinti a faktoringra irányadónak.[44]

            Az ezredfordulót követően árnyaltabb bírói megítélések kerültek előtérbe a faktoring kapcsán

–          a felek szándékától függően visszterhes engedményezés, adásvétel és hitelviszony elemeit foglalja magában;[45]

–          az engedményezés, az adásvétel és a hitelszerződés ismérvein kívül tartozásátvállalási és kölcsönszerződési elemek is megjelennek benne;[46]

–          olyan atipikus szerződés, amely az előbbi két albekezdésben említett szerződési tartalmakat hordozza.[47]

            Van olyan ítélet, amely a nem valódi faktoringot követelés fedezetéről nyújtott hitel biztosítékának minősíti.[48]

 4.      Versenyjogban felmerült szempontok

             A 32/2011. VJ rögzíti, hogy a faktoring a Hpt. szerint a pénzkölcsönnyújtás egyik formája és el kell választani a „folyó faktoringot” (élő, elismert követelésen alapul) a lejárt követelések kezelésétől és a behajtási tevékenységtől. A faktoring azonban a hiteltől és a kölcsöntől elkülönítendő, mert azoknál komplexebb szolgáltatást jelent: követelés biztosítását, kockázatvállalást, nyilvántartást és beszedést. A faktoringot a hiteltől és a kölcsöntől megkülönbözteti az is, hogy

–          nagy forgóeszköz igényű;

–          önálló, a banktól elkülönülő cég végzi;

–          a kockázati besorolásnál a faktoráló ügyfelének a megítélése mérvadó, és nem a faktor ügyfeléé;

–          nem igényel tárgyi fedezetet, mert az maga a követelés.

 5.      Jogtudománybeli megközelítések

              A külföldi szakirodalomban vagy nem merül fel a faktoring finanszírozási jellege,[49] vagy ha igen, akkor sem tekintik kölcsönnyújtásnak,[50] továbbá pénzkötelemnek sem, hanem szolgáltatási szerződésnek.[51][52]

            A magyar szakirodalomban attól függően, hogy pénzügyi jogi vagy magánjogi szempontú a faktoring megközelítése, a finanszírozás domináns elem vagy kevésbé az, illetve el is maradhat; viszont az engedményezést minden, a témában publikált szerző lényegi ismérvnek tartja. A következő megközelítések merültek fel:

–          biztosítéki célú tevékenység (Kovács Gábor; garanciavállalás, vételárkezesség);

–          forgóeszköz finanszírozás egyik módja (Ujváriné Antal Edit);

–          számlavásárlási hitel (Kolossváry Ádám);

–          követelésvásárláson belüli követelésfinanszírozás (Nagy Zoltán);

–          kintlévőségek megvásárlása, vagy megelőlegezése (Huszti Ernő; vételi, illetve hitelezési faktorálás);

–          követelések megelőlegezése és megvásárlása a kötelezett fizetésképtelensége kockázatát, a követelés nyilvántartását és érvényesítését vállalva (Szentiványi Iván; hitelezés sajátos, komplex változata és leginkább a funkciója mutat hasonlóságot a kölcsönnel);

–          lejárt követelések megvásárlása és megelőlegezése, speciális leszámítolási ügylet (Gárdos István; a le nem járt követelések megvásárlása, megelőlegezése bankkölcsön, finanszírozási technika);

–          le nem járt követelések megvásárlása, leszámítolása a kockázat átvállalásával, vagy anélkül (Miskolczi Bodnár Péter);

–          könyvkövetelés pénzösszeg ellenében történő átruházása, a behajtás garantálásával, vagy sikertelensége kockázatának bevállalásával (Réczei László; pénzügyi tranzakció);

–          finanszírozás a követelés ellenében, követelések nyilvántartása, kezelése, behajtása és kockázatvállalás (Halustyik Anna; különös bankügylet);

–          rövid lejáratú követelések folyamatos megvásárlása és kezelése (Kónya Judit);

–          keretszerződés alapján rövid lejáratú számlakövetelések folyamatos megvásárlása, garantálása és kezelése (Madlovits Péter), más megfogalmazással, csaknem azonos tartalommal: Nochta Tibor;

–          finanszírozási, biztosítási és szolgáltatási üzletágon belüli követelésvásárlás (Zolnai László);

–          pénzkövetelés engedményezése (Gellért Andor, Umenhoffer Ferenc, Bozsik Sándor).[53]

            A fenti 2., 3. és 4. pontban kifejtettekkel ellentétben Pintér Attila azon az állásponton van, hogy Magyarországon a gyakorlatban a faktoring fogalma alatt a visszkeresetes faktoringot értik, és ez nem más, mint kölcsön nyújtása;[54] a Gárdos Péter-féle álláspont (lásd alább) más szempontú „megelőlegezése”.

            Gárdos Péter az engedményezés kauzális tradíciós modelljéből indul ki, amely szerint az érvényes kötelező ügylet a finanszírozás (azaz a kölcsön) a faktoringnál és az érvényes rendelkező ügylet az engedményezés. Ebből kiindulva szerinte a faktoring-szerződés alapján a faktor köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles harmadik személlyel szemben fennálló, még esedékessé nem vált és nem vitatott követelését a faktorra engedményezni. Tehát a főszolgáltatás a faktor által nyújtott kölcsön, a követelések átruházása csak biztosítéki funkciót tölt be,[55] azaz az alapvető és a kiegészítő szolgáltatásokat felcseréli, és nem tekinti komplex szolgáltatásnak a faktoringot (követeléskezelés, -behajtás, -nyilvántartás, kockázatvállalás indokolatlan elhagyása).

C)  rész

 1.      A Törvényjavaslat[56]

  Kodifikációs Bizottság 2010 nyarán állt újra neki a Ptk. rekodifikációjának, amely munka eredményeként 2012 őszén az Országgyűlés elé került a vonatkozó törvényjavaslat. Az előterjesztésben az atipikus szerződések közül az önálló kereskedelmi ügynöki szerződés,[57] a franchise-szerződés,[58] a faktoring-szerződés[59] és a pénzügyi lízingszerződés[60] szerepel, és új kontraktusként kerül be a kódextervezetbe a disztribútori szerződés[61] és a bizalmi vagyonkezelés.[62]

Véleményem szerint a faktoring-szerződés új Ptk-ba illesztése a Javaslatban szereplő megfogalmazással nem támogatható, mert

–            a Javaslat és annak indokolása nem megfelelő hozzáértésről tesz tanúbizonyságot (lásd az indokolás azon részét, amely azt fejtegeti, hogy a gyakorlatban jelen lévő faktoring-szerződések „követelés-adásvételnek, vagy atipikus szerződésnek fognak minősülni”, ezzel a jogalkotó saját szabályozása feleslegességét és értelmetlenségét teszi nyilvánvalóvá);

–            összesen 4 db §-ban ez az atipikus, számtalan altípust felvonultató, gazdaságilag nagy volumenű megállapodás nem szabályozható;

–            érthetetlen és megindokolatlan, hogy a „követelésvétel/követelésvásárlás” miért a hitel-és számlajogviszonyok közé került beillesztésre;

–            az adósnak nincs követelése, hanem tartozása van a harmadik személlyel, a faktorálóval szemben, így ő nem engedményezhet követelést (ő a tartozása faktor felé történő megfizetésére köteles)!

A faktoring-szerződés hárompólusú jogviszony:

– a faktor (engedményes, a követelés új jogosultja), a faktoráló (engedményező, a követelés eredeti jogosultja) és az adós (aki tartozik);

– a faktoráló a követelést visszterhesen átruházza faktorra, a faktor a követelést nyilvántartja, könyveli és érvényesíti (behajtja), az adós pedig tartozása kiegyenlítésére köteles (immár a faktor felé).

            A fogalom csak a nem színlelt és nem valódi faktoringot takarja, a színlelt, a finanszírozási, a lejárati (vagy esedékességi), a csendes, a nyílt és a valódi fajtákat nem. A faktorálás a Hpt. szerint pénzügyi szolgáltatás, ezért Magyarországon faktor csak az a hitelintézet, illetve pénzügyi vállalkozás lehet, amely rendelkezik a PSZÁF engedélyével; erről hallgat a szövegtervezet. Az eddigi joggyakorlat alapján lejárt (esedékessé vált) követelést is lehet(ett) faktorálni. A fentieknek megfelelően a 6:408. § [A szerződés azonnali hatályú felmondása] (2) bekezdése is téves: a követelés visszaengedményezése a faktorálóra, és nem a követeléssel tartozóra, az adósra történik. Ugyanezen indok alapján jogi tévedést tartalmaznak a 6:409.§ [Faktoring keretszerződés (2) és (3) bekezdései is.

            A 6:407. § [Nyilvántartásba vételi kötelezettség] (1) bekezdése szerint: A faktoring szerződés harmadik személyekkel szemben akkor hatályos, ha azt a zálogjogi nyilvántartásba a faktoring szerződés megkötésekor bejegyezték. Kit terhel ez a kötelezettség: a faktorálót, a faktort, vagy az adóst? Mi indokolja ennek a szükségességét, hiszen addig nem fog engedményeződni (átruházódni) a követelés, amíg nem kerül zálogjogi nyilvántartásba, azaz a szerződés addig nem alkalmazható. Ennek így felesleges lassító jellege van, egyben költségnövelő tényező (a nyilvántartásba vétel eljárási költségei) és „életidegen” (nem a kialakult és jól működő gyakorlatra jellemző).

            A kölcsönszerződés előírásainak irányadóvá minősítése[63] kétségbe vonható: a faktoring szerződésben a visszterhes engedményezés, a tartozásátvállalás, az adásvétel is dominál, és a hitelelem is.

            Felhívnám még a figyelmet a Javaslat indokolásának néhány „szokatlan” megállapítására: „A faktoring szerződés alapján fizetési kötelezettség elsősorban a faktort terheli, aki a szerződésben meghatározott összeget fizeti az adósnak.” Ez alapján, ha a bank (mint faktoráló) hitelez az adósnak és ezt a követelését átruházza a faktorcégére, akkor az fizet annak, aki tartozik?! „…a Javaslat a faktoringot speciális kölcsönszerződésként szabályozza,” tekintet nélkül a magyar bírói gyakorlat megközelítésére (lásd például: SZIT Gy.I. 30.T11/2003, GYIT Gy. II. 20. 281/2005/4. etc.)

            Az Országgyűlés elé került törvényjavaslat legnagyobb problémájának az érintett atipikus kontraktusokhoz kapcsolódó mindennapi szerződési gyakorlat, a magyar judikatúra által kidolgozott támpontok és a szakirodalom eddigi elemzéseinek figyelmen kívül hagyását, a vonatkozó európai uniós irányelv és UNIDROIT-egyezmények negligálását látom.

 D)  rész

                    Jelen részben ahhoz próbálunk jogi „kapaszkodókat” nyújtani, hogy az új Ptk. faktoring-szerződéssel kapcsolatos rendelkezései milyen sorsra juthatnak, tekintettel a faktoráló cégek által folytatott gyakorlattól eltérő új Ptk-szabályozásra.

 1.      Az egyik lehetséges jogi megoldás

 Amennyiben feltételezzük, hogy az új Ptk-t hatályba léptető jogszabálynak (Ptké.) nem lesz visszaható hatálya, akkor az egyik variáció az új Ptk. alkalmazásának „elkerülésére” a jelenleg fennálló faktoring-szerződések 2014. 03. 15-ig történő megújítása, meghosszabbítása. Elismerendő ugyanakkor az, hogy ez a jogi megoldás a faktoring keretszerződés jellegével és ennek keretében a folyamatos követelés átszállással/átruházással nem igazán fér össze.

Ennek kapcsán a figyelembe veendő feltételek:

–          a jelenleg hatályos faktoring-szerződések időbeli hatályának meghosszabbítására 2014. 03. 15. előtt kell sort keríteni;

–          az új időbeli hatályra vonatkozóan hosszú és határozott időtartamokat kell kikötni (5-10 év), vagy határozatlan időre;

–          az alkalmazandó jog tekintetében az UNIDROIT-egyezményt és az azt implementáló magyar törvényt kell kikötni;

–          kihagyandó a megállapodásokból az a klauzula, hogy a „szerződésben nem szabályozott kérdésekben a Ptk. az irányadó”, vagy ez a szerződési feltétel úgy szűkítendő, hogy a „szerződében nem szabályozott kérdésekben a 2013. évi V. törvény 6. könyv első és második része megfelelően alkalmazandó/irányadó”.

 2.      A másik lehetséges jogi megoldás

 Az új Ptk. diszpozitív jellegéből kiindulva is felvázolható egy irány arra, hogyan marad meg a faktoring-szerződés a gyakorlatban atipikus kontraktusnak.

Az Alkotmánybíróság több határozatában is leszögezte, hogy diszpozitivitásról eltérést engedő jogszabályoknál beszélhetünk,[64] ahol fennáll a felek eltérő megállapodásának a lehetősége.[65]

A jogi szakirodalomban a következő megközelítéseket találjuk a diszpozitív jogszabályra:

–          a diszpozitív szabály csak akkor érvényesül, ha a felek másképp nem rendelkeztek;[66]

–          diszpozitív, azaz eltérést engedő, hézagpótló szabály;[67]

–          diszpozitivek azok a szabályok, melyek akkor érvényesülnek, ha a felek másként nem rendelkeznek, eltérést engedőek;[68]

–          eltérést engedő (diszpozitív) az a szabály, amely a normában előírt magatartástól eltérést enged, így azok a normák ilyenek, amelyek bizonyos joghatást csak arra az esetre írnak elő, ha a felek rendelkező hatalma nem fejezett ki a joghatásra nézve eltérő akaratot;[69]

–          a norma diszpozitív, ha a jogszabály az előírt magatartástól eltérést enged;[70]

–   a diszpozitív jogszabály célja az, hogy amennyiben a jogviszony alanyai másban nem egyeznek meg, úgy jogvita esetére a felek megállapodása hiányában biztosítson szabályokat (hézagpótló).[71] Tehát a fentiekből leszűrhető, hogy a diszpozitív jellegű előírásoktól a felek eltérhetnek, az ilyen jellegű rendelkezések csak akkor irányadóak a köztük lévő jogviszonyra, ha a felek másban (jogszabálytól eltérő tartalomban) nem állapodtak meg.

Miből tudjuk megállapítani, hogy az új Ptk. faktoring-szerződésre vonatkozó szabályai diszpozitivek?: a 2013. évi V. törvény két általános klauzulájából, a faktoring-szerződésre vonatkozó szabályok indokolásából és a Ptk-kommentárokból. Ezek szerint

–          „A kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó közös szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja.”;[72]

–          „A felek szabadon állapíthatják meg a szerződés tartalmát. A szerződéseknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól egyező akarattal eltérhetnek, ha e törvény az eltérést nem tiltja.”;[73]

–          „Természetesen a törvény nem tiltja meg a nem visszkeresetes, illetve nem finanszírozási célú követelésátruházást. Az ilyen ügyletek azonban jellemzően követelés-adásvételnek vagy atipikus szerződésnek fognak minősülni.”[74]

Ezek után megnyugtatóan rögzíthető az, hogy a Ptk. 6. könyv LVIII fejezete diszpozitív szabályokat tartalmaz. Ebből pedig adódik a faktoring-szerződést kötő felek számára, hogy egyező akarattal, maguk határozzák meg a köztük lévő szerződéses jogviszony valamennyi elemét. Feltétlenül kell ügyelni arra, hogy

–          a felek vagy a szerződés elején, vagy a szerződéhez csatolt mellékletben mindenre fogalmi meghatározásokat adjanak (pl.: faktor, faktoráló, adós, faktordíj, követelés, felek jogai és kötelezettségei, szerződési biztosítékok, szerződésszegő magatartások, szerződés megszüntetési esetkörök, keretszerződés etc. tekintetében);

–          külön szerződési klauzulában kell rögzíteni, hogy a köztük lévő megállapodás értelmezésénél, az abból származó jogviták elbírálásánál a fogalmi meghatározások az irányadóak;

–          külön szerződési pontban kell kitérni arra, hogy a Ptk. kötelmi és szerződési általános szabályai irányadóak-e a felek jogviszonyára, ha igen, mely rendelkezések az említett két részből, vagy az UNIDROIT-egyezményt tekinteni mérvadónak a jogvitákban.

Kétségtelenül ennek a megoldásnak az alkalmazása jól átgondolt, alapos és precíz jogi munkát igényel, és egy túl részletező, hosszú, több 10 oldalnyi megállapodás-szöveget eredményez; de a feleknek egyben jogbiztonságot is nyújt.

 3.      A harmadik lehetséges jogi megoldás

 Amennyiben hatékony lobbi tevékenységet feltételezünk a Magyar Faktoring Szövetségről, akkor egy lehetséges alternatíva a Hpt. faktoringra vonatkozó módosítása. Ezzel kapcsolatban több verzió is felmerülhet:

–          a pénzkölcsönnyújtásnál a zárójelből ki kell venni a „faktoring” szót (minimál cél);

–          a pénzkölcsönnyújtásnál a zárójelből a „faktoring” kivétele és a pénzszolgáltatások közé önálló fogalomként és tevékenységként beillesztése, természetesen olyan koncepció megalkotásával, hogy ne lehessen a pénzkölcsönnyújtás alfajaként értelmezni (maximál cél).

A szubszidiaritás elvéből kiindulva a Hpt. rendelkezései irányadóak elsődlegesen, aztán az ott nem szabályozott kérdésekben az új Ptk. Ez következik

–          egyrészt a lex specialis derogat legi generali alapelvből;

–         másrészt a Hpt. egyszerre kógens és imperatív jogszabály (sem a feleknek, sem a jogalkotónak és a jogalkalmazónak nem enged eltérést előírásaitól). Ebből adódóan a feleknek faktoring-szerződés kötésénél a Hpt. szabályaira mindig tekintettel kell lenniük, abba szerződési rendelkezéseik nem ütközhetnek, attól nem térhetnek el; ugyanez azonban nem igaz a Ptk-ra (lásd fentebb a diszpozitivitás értelmezéséről). Így a faktoring megfelelő és használható fogalmi kategorizálásával a Hpt-ben a Ptk. vonatkozó rendelkezései háttérbe szoríthatóak.

Maga a Ptk. indokolása és kommentárjai[75] is „biztatnak” a jogszabálymódosításra: „A törvénynek nyilvánvalóan nem célja továbbá, hogy a faktoringra vonatkozó közjogi szabályokon változtasson, ezért például a Hpt. módosításával biztosítani kell, hogy a faktorok az engedélyek birtokában továbbra is végezhessék mindazt a tevékenységet, amely a hatályos szabályozás alapján faktoringnak minősül, függetlenül attól, hogy az a Ptk. faktoringfogalmának hatálya alá tartozik-e.” Tehát jelenleg az új Ptk. és a Hpt. nincs összhangban egymással a faktoringot illetően, ezért feltétlenül érdemes legalább két irányban elindítani a jogszabálymódosítás kezdeményezését:

–          a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium feladata, hogy 2014. 03. 15-ig a Ptké-t megalkossa és az új Ptk-val érintett jogszabályok Ptk-val összhangba hozását elvégezze;

–          a 2010. évi CLVIII. törvény[76] alapján a PSZÁF–nál is érdemes kezdeményezni a faktoring újragondolását.

 4.      A negyedik lehetséges jogi megoldás

 Ebben az alpontban az engedményezés faktoringra alkalmazhatóságát vizsgáljuk meg úgy, hogy először a hatályos szabályozást és vonatkozó bírói gyakorlatot dolgozzuk fel, majd ez alapján elhatároljuk a faktoringtól, és továbbá az új Ptk. engedményezésre vonatkozó újdonságait írjuk le röviden, végül célszerűségi elemzést végzünk.

Az engedményezés és a faktoring-szerződés között négy találkozási csomópont is kapcsolatot teremt:

–          mindkét jogügylet közvetlen tárgya a követelés átruházása;[77]

–          a közvetett tárgy mindkét esetben a követelés, mely nem lehet személyhez kötött, vagy jogszabály által kizárt,[78] viszont fennálló, lejárt vagy le nem járt, valamint elévült, és vitás is lehet;[79]

–          mindkét megállapodás konszenzuál jellegű;

–          az adós azzal szemben, akire a követelés átszáll kifogással[80] és beszámítással[81] élhet mindkét szerződésnél.

A pénzügyi jog az engedményezést és a követelésvásárlást szinonimaként kezeli; lásd: 95/2006. Számviteli kérdés, 97/2006. Számviteli kérdés.

A követelés a kötelmi jogviszonyból eredő jogosultság, az engedményezés a jogosulti pozícióban alanyváltozást eredményez, így az engedményezett követelés az engedményezési szerződés megkötésével átszáll az új jogosultra.[82] Tehát az engedményes az engedményező különös jogutódja: a jogok olyan tartalommal szállnak át az engedményezőről az engedményesre, ahogyan azok az engedményezőt megillették (beleértve a jogérvényesítés módját is).[83]

A követelés engedményezésére vonatkozó megállapodás – eltérő jogszabályi rendelkezés hiányában – nincs alakszerűséghez kötve.[84] Az engedményezési szerződés esetleges érvénytelensége az engedményezési szerződés alanyainak jogviszonyára hat ki, az érvénytelenség jogkövetkezményeit a közöttük fennálló jogviszonyban kell levonni, így az érvénytelenség az adós fizetési kötelezettségét nem befolyásolja.[85] A kötelezett (adós) értesítése az engedményezésről nem a szerződés érvényességének, hanem kizárólag annak a kötelezettel szembeni hatályosulásának feltétele, ezért nem érinti az engedményezés érvényességét, ha arról a kötelezettet nem értesítik.[86]

Az engedményezésről a kötelezettet értesíteni kell;[87] az értesítésig az engedményezőnek jogosult teljesíteni.[88] A kötelezettet értesítheti

–          az engedményező, amelytől való értesítés után a kötelezett csak az engedményesnek teljesíthet;[89] és

–          az engedményes; ebben az esetben a kötelezett követelheti az engedményezés megtörténtének igazolását[90] (az igazolás hiányában csak a saját veszélyére teljesíthet az engedményesnek). [91] Az értesítés joghatásai a következőek

–          az elévülést megszakítja;[92]

–          az engedményező rendelkezési joga az adott követelés tekintetében megszűnt, így a saját nevében a maga javára az engedményezett követelést perben (fizetési meghagyás útján) nem érvényesítheti;[93]

–          kizárja, hogy a kötelezett a régi jogosult kezéhez a kötelmet megszüntető hatállyal teljesíthessen;[94]

–          azt az adóst, aki az engedményezőtől kapott szabályszerű értesítés alapján joghatályosan teljesített – arra hivatkozással, hogy az engedményezés érvénytelen – nem lehet ismételten kötelezetti pozícióba helyezni;[95]

–          ha a kötelezett az engedményezésről való értesítés ellenére a korábbi jogosultnak fizet, az új jogosult ezen alapuló kártérítési igénye a kötelezettel szemben a jogellenes fizetés időpontjában válik esedékessé.[96]

Az engedményezés tartalmi terjedelme tekintetében nem egységes a bírói gyakorlat: egyes ítéletek alapján az engedményezés kiterjed a kamatokra is,[97] más döntések szerint pedig nem.[98] Az engedményezés az eredeti jogviszony tartalmát nem változtatja meg, a kötelezett helyzetét nem teheti terhesebbé, és az engedményes számára sem biztosít többlet-jogokat.[99] Tartozásátvállalás hiányában az engedményes csak az engedményezett összeg erejéig tehető felelőssé az engedményező tartozásáért.[100]

Az engedményezéssel az engedményesre szállnak át a követelést biztosító zálogjogból és kezességből eredő jogok is.[101] Mivel a keretbiztosítéki jelzálogjog közvetlenül a jogviszonyt biztosítja, ezért járulékos jellege is a jogviszony (és nem a követelés) tekintetében érvényesül, a keretbiztosítéki jelzálogjog a követeléssel együtt szükségszerűen nem száll át az engedményesre, hanem fennmaradhat az engedményezőnek az alapjogviszonyból eredően a későbbiekben keletkező újabb követelései biztosítására.[102] A követelés biztosítékaként, óvadékként átadott értékpapírok jogszerűen kerülnek az engedményes birtokába.[103] Az engedményező az engedményessel szemben a kötelezett szolgáltatásáért – az engedményezés fejében kapott ellenérték erejéig – kezesként (egyszerű, sortartó) felel, kivéve, ha a követelést kifejezetten bizonytalan követelésként ruházta át az engedményesre, vagy a felelősségét egyébként kizárta.[104] Egyebekben az ellenérték fejében való engedményre az adásvétel, az ingyenes engedményre az ajándékozás szabályait kell alkalmazni.[105]

Az engedményezés abban az esetben tekinthető biztosítéki jellegűnek, amennyiben az engedményezés hatályának beálltát a szerződő felek az adós teljesítésének elmaradásához kötik.[106]

Az engedményezés és a faktoring-szerződés elhatárolása

–          míg az engedményezés célja alanyváltozás, addig a faktoringé likviditás biztosítása;

–          az engedményezés jogcíme lehet jogügylet, jogszabály és hatósági határozat is, addig a faktoringé általában csak a jogügylet;

–          a faktor csak PSZÁF-engedéllyel rendelkező jogalany lehet, míg az engedményezés alanyainál csak a jogképesség a feltétel;

–          ha a követelés nem jött létre,[107] vagy már nem létező,[108] akkor engedményezni nem lehet, viszont faktorálni igen;[109]

–          az engedményezés az ellenszolgáltatás szempontjából fogalmilag vegyes szerződés (lehet ingyenes és visszterhes is), addig a faktoring-szerződés visszterhes megállapodás;

–          az engedményezési szerződés megkötése nincs alakszerűséghez kötve, a faktoring-szerződés létesítése azonban igen;[110]

–          az adós értesítése a csendes faktoringnál nem hatályosulási feltétel;

–          a faktoring-szerződésnek nem kell egyenként tartalmaznia a követeléseket,[111] és a követelések keletkezésük pillanatában újabb és újabb átruházás nélkül átszállnak a faktorra;[112]

–          a faktoring-szerződést önmagában nem teszi érvénytelenné, ha az engedményezett követelés megszűnt, vagy nem létezett (fiktív);[113]

–          ha az átruházott követelés valamilyen okból nem állt fenn, a faktoráló ezért helytállással tartozik;[114]

–          a faktordíj összetevőiben eltér az engedményezett követelés ellenértékétől;[115]

–          a faktor a követelés átruházásán kívül egyéb szolgáltatásokat (követelés nyilvántartása, kezelése, beszedése, kockázatvállalás) is vállal(hat);

–          a faktor del credere felelősséggel is tartozhat az adós nem-teljesítése esetén a faktoráló felé, az engedményest semmilyen helytállás nem terheli (kivéve BH 1996.422.);

–          az engedményezőt legfeljebb korlátozott mértékű, egyszerű kezesség terhelheti (a jogszavatosság a visszterhes engedményezésnél felmerülhet az adásvételi szerződés szabályainak alkalmazása révén), míg a faktoráló helytállásra kötelezhető a követelés fennállásáért és behajthatóságáért (a gyakorlatban alkalmazott a készfizető kezesség vállalása visszkereset nélküli faktoringnál);

–          a faktoring-szerződés nemcsak ex tunc hatályú jognyilatkozattal, hanem ex nunc hatályúakkal is megszüntethető.

Az engedményezés szabályai vázlatosan az alábbiak szerint változtak az új Ptk-ban:[116]
– a követelés átruházással történő megszerzéséhez arra irányuló szerződés (vagy más jogcím), valamint a követelés engedményezése szükséges;

–          az engedményezés az engedményező és az engedményes szerződése, és ezzel lép az engedményes az engedményező helyébe;

–          a kamatkövetelés is átszáll az engedményesre;

–          a követelést a kötelezett, a jogcím, az összeg és az esedékesség megjelölésével (vagy egyéb más módon) kell meghatározni;

–          a követelés akkor engedményezhető, ha az engedményezéskor már létezik a jogviszony, amelyből a követelés fakad;

–          jövőbeli követelés átruházására is lehet kötelezettséget vállalni, de még nem létező követelést nem lehet engedményezni;

–          harmadik személlyel szemben hatálytalan a követelés engedményezését kizáró kikötés;

–          az engedményezést kizáró kikötés megszegéséért az engedményező felelősséggel tartozik;

–          az engedményező előbbi szerződésszegése esetére felmondási jog vagy kötbérfizetési kötelezettség előírása semmis;

–          engedményest az engedményező tájékoztatni és okiratokkal ellátni köteles;

–          a kötelezett értesítését követően az engedményessel szemben hatálytalan a kötelezett és az engedményező szerződésének módosítása;

–          az, hogy a kötelezettet ki értesíti írásban az engedményes választásától függ;

–          teljesen új jogintézmény a teljesítési utasítás (ki, hogyan, milyen joghatással adhatja, hiányának jogkövetkezményei; lásd: 6:198. §);

–          szabályozására kerültek a többszöri és a továbbengedményezés kötelezettet érintő jogkövetkezményei (lásd: 6:199. §);

–          a kötelezett engedményezéssel okozott költségeinek megtérítésére az engedményező és az engedményes egyetemlegesen kötelesek.

A fenti előírások bevezetése azt jelenti – ha a faktoring-szerződést „Engedményezési szerződés”-ként kívánják megkötni -, hogy bonyolultabbá, szűkebbé és nehézkesebbé válhat a faktorálás: a jogcím megjelölése, a faktorálható (engedményezhető) követelések Ptk. általi meghatározottsága, a kötelezett (adós) – korábbi szabályozáshoz képest – kedvezőbb helyzetbe hozása, az adminisztrációs terhek (tájékoztatás, okirat-bemutatás, értesítés, teljesítési utasítás) növelése, az új hatálytalansági és semmisségi előírások, keretszerződés jelleg kizártsága etc. miatt. Természetesen itt is megvalósítható az első jogi variáció: a jelenleg hatályos engedményezési szabályok és gyakorlat alapján 2014. 03. 15-ig a faktoring-szerződések átalakíthatóak „Engedményezési szerződéssé”, de csak a fentebb leírt eltérések figyelembevételével.

 E)   rész

 Ebben a részben a készfizető kezesség eddigi bírói gyakorlatát és az új Ptk-előírásokat (tekintettel a faktoráló általi készfizető kezességvállalási lehetőségre a visszkereset nélküli faktoringnál), a jogszavatosság és a jótállás új szabályainak faktoringra alkalmazhatóságát és végül a kölcsönszerződés új rendelkezéseit vizsgáljuk meg.

 1.      A készfizető kezesség[117]

            A kezes kötelezettsége ahhoz a szerződéshez igazodik, amelyből eredő kötelezettségek teljesítéséért kezességet vállalt.[118] Kezességet csak írásban lehet érvényesen vállalni, a kezességi szerződés érvényessége azonban nincs írásbeli alakhoz kötve, a kezesség vállalásának elfogadása ezért más módon (szóban vagy ráutaló magatartással) is történhet.[119] Kezesség nemcsak már fennálló, hanem a jövőben létrejövő és feltételes követelés biztosítására is vállalható.[120] A kezesi szerződésben a felek megállapodhatnak abban is, hogy a készfizető kezes csak az adós kötelezettségének egy részéért vállal felelősséget: a kötelezetti egyetemlegesség ebben az esetben csak a vállalt kötelezettség erejéig áll fenn.[121] Miután a készfizető kezes és az adós felelőssége a jogosulttal szemben egyetemleges, ezért a készfizető kezes a társkötelezett – egyenes adós – követelését beszámításra nem használhatja fel.[122] Készfizető kezesség esetén a jogosultnak úgy kell eljárnia, hogy biztosítsa a kezes számára a megtérítési igény érvényesítésének lehetőségét: a főkötelezettel szemben megindult felszámolási eljárásban a hitelezővel szemben bekövetkezett jogvesztés, a készfizető kezessel szemben ezt megelőzően megindított perben, a készfizető kezest nem mentesíti a teljesítés alól, mert a jogvesztést a saját szerződésszerű magatartásával – a jogosult követelésének teljesítésével – elháríthatta volna.[123] A készfizető kezes ellen érvényesített követelést idő előttiség miatt nem lehet elutasítani azért, mert a jogosult a kötelezettel szemben igényét nem érvényesítette.[124] A készfizető kezesi szerződés esetén a bíróság nem köteles vizsgálni, hogy a kezeseket milyen okok késztették a kezességvállalásra, a kölcsönadó a hitelnyújtás során szakszerűen járt-e el, és képviselte-e a kezesek érdekeit a hitelszerződés megkötésekor; az viszont vizsgálandó, hogy a hitelt nyújtó az ügyletet biztosító valamely jogáról nem mondott-e le.[125] A készfizető kezes járulékos helytállási kötelezettsége akkor válik lejárttá, ha a hitelező közli vele a főkötelezett szerződésszegésének tényét, a tartozás összegét, és felszólítja a tartozás megfizetésére.[126] A készfizető kezes nem önálló adós, a vele szembeni követelés nem a saját, hanem a főkötelezett tartozása, annak ellenére, hogy a kezes önállóan is perelhető.[127] A kezes helytállási kötelezettsége mindaddig fennáll, amíg a követelés meg nem szűnik vagy amíg a főkötelezettel szemben bírósági úton érvényesíthető.[128] Ha a készfizető kezes elleni első jogcselekmény megtételekor a főkötelezettel szemben már megszűnt az igényérvényesítés lehetősége, az igény – a kezesi felelősség járulékosságából következően – a készfizető kezessel szemben sem érvényesíthető, és ha a kezes elleni igény érvényesítésekor a főkötelezettel szemben már bekövetkezett a jogvesztés, ez kihat a járulékos kötelezettre is.[129] A készfizető kezes az ellene indított perben – mentesülése érdekében – nem hivatkozhat sikerrel arra, hogy a követelés utóbb behajthatatlanná vált, ha a jogosult igényének kielégítésével a követelést megszerezhette és behajthatta volna.[130] A készfizető kezesség vállalásának ténye – marasztaló határozati rendelkezés nélkül – önmagában nem elegendő a végrehajtás elrendeléséhez (az ennek alapján kiállított végrehajtási lap visszavonásának van helye).[131]

            Az új Ptk-ban a kezességi szerződés a biztosítéki szerződések között található,[132] és a hatályos joganyaghoz képest a következő változásokat tartalmazza:

–          a kezesség egy vagy több, fennálló vagy jövőbeli, feltétlen vagy feltételes, meghatározott vagy meghatározható összegű pénzkövetelés vagy pénzben kifejezhető értékkel rendelkező egyéb kötelezettség biztosítására vállalható;

–          a kezes kötelezettsége kiterjed a kötelezett szerződésszegésének jogkövetkezményeire is;

–          a kezes a jogosulttal szemben a kötelezett és a saját kifogásait érvényesítheti;

–          a kezesség elvállalása után a kezessel szemben nem hatályos a kötelezett kifogásról lemondó nyilatkozata;

–          a csődeljárásban biztosított fizetési haladék a kezes kötelezettségét nem érinti;

–          csőd- és felszámolási eljárásban kötött egyezség a kezes kötelezettségét nem érinti, ha a jogosult a kezest az egyezség megkötését megelőzően annak feltételeiről tájékoztatta (a tájékoztatás után a kezes jogosult a kötelezett tartozásának teljesítésére), a tájékoztatás elmaradása esetén a kezes szabadul a kötelemből;

–          a kezes a kötelezett ellen folytatott per és végrehajtás költségeiért akkor felel, ha a keresetindítás előtt a jogosult a teljesítésre eredménytelenül szólította fel;

–          a jogosult köteles késedelem nélkül tájékoztatni a kezest a kötelezett teljesítésének elmaradásáról, a biztosított kötelezettség teljesítési határidejének változásáról, a kötelezett helyzetében beálló minden változásról, amely a kezes kötelezettel szembeni megtérítési igényét hátrányosan befolyásolja, a biztosított kötelezettség tájékoztatáskori mértékéről és annak 20%-os növekedéséről (a kezességvállalás és a tájékoztatás közötti időszakban);

–          a kezes mindaddig megtagadhatja a teljesítést, amíg a jogosult nem igazolja, hogy a követelést a főkötelezettel szemben megkísérelte behajtani, de az ésszerű határidőn belül nem vezetett eredményre (ez a kötelezett és a kezes együttes perlését nem gátolja);

–          a készfizető kezesség esetei megváltoznak: a követelés kötelezettől való behajtása (a kötelezett lakóhelyének, szokásos tartózkodási helyének, telephelyének, székhelyének megváltozása miatt) megnehezül, a jogosult a kötelezettel szembeni egyéb követelése behajtása végett végrehajtást vezetett a kötelezett vagyonára, de a végrehajtás során a követelés nem nyert kielégítést, a kötelezett csődeljárásban fizetési haladékot kapott vagy ellene felszámolás indult;

–          ha a kezes kifejezetten a követelésnek a kötelezettől be nem hajtható részéért vállalt felelősséget, akkor a jogosult csak a végrehajtás eredménytelensége esetén követelheti a kezestől a biztosított követelés kielégítését;

–          a kezes a jogosulti felszólítást követően köteles teljesíteni, és a kötelezett felé értesítési és tájékoztatási kötelezettség terheli;

–          teljesítés megtagadása esetén a kezes mind a kötelezettet, mind a jogosultat értesíteni és tájékoztatni köteles;

–          a jogosult a kezes teljesítése után köteles neki az igényérvényesítéshez szükséges okiratokat átadni;

–          alkezesi jogintézmény bevezetése (lásd: 6:423. §);

–          határozott időre vállalt készfizető kezesség estén a határozott idő eltelte után a kezes szabadul a kötelezettség alól;

–          ha a határozatlan időre vállalt kezesség fennálló vagy jövőben keletkező valamennyi kötelezetti kötelezettséget biztosítja a jogosulttal szemben, akkor a kezes 3 hónapos felmondási idővel megszüntetheti a kezességi szerződést;

–          ha a jogosult lemond a követelést biztosító valamely jogról vagy egyébként az ő hibájából a követelés a kötelezettel szemben behajthatatlanná válik vagy a behajtás jelentősen megnehezül, a kezes szabadul annyiban, amennyiben a követelést biztosító jog alapján kielégítést kaphatott volna;

–          több kezes helytállásának szabályozása is módosult, ugyanarra a követelésre vállalt kezesség és zálogjog egymáshoz való viszonya és a fogyasztó kezességvállalása új jogintézmények.

            A fentiek alapján a kezessel szembeni jogosulti fellépés feltételei változtak, adminisztrációja nőtt és a készfizető kezesség jogintézményét átalakították, ezek miatt kétségessé válik a készfizető kezesség alkalmazásának hatékonysága faktoring-szerződéseknél. Megjegyzendő, hogy a diszpozitív szabályozás miatt a felek megállapodással továbbra is keletkeztethetnek készfizető kezességet.[133] A D) rész első pontjában javasoltak szerint 2014. 03. 15-ig a jelenleg hatályos kezességi szabályok alapján hosszú távra kötendő készfizető kezesi szerződés is alkalmazható.

 2.      Jótállás,[134] jogszavatosság[135]

             A jótállás a hibás teljesítés jogkövetkezményei (azaz egy speciális szerződésszegési eset szankciói) között nyert elhelyezést. Aki a szerződés teljesítéséért jótállást vállal vagy jogszabály alapján jótállásra köteles, a jótállás időtartama alatt a jótállást keletkeztető jognyilatkozatban vagy jogszabályban foglalt feltételek szerint köteles helytállni a hibás teljesítésért. Mentesül a jótállási kötelezettség alól, ha bizonyítja, hogy a hiba oka a teljesítés után keletkezett. Az adós nem, vagy késedelmes teljesítése nem hibás teljesítés és hiba okának bizonyítására sincs lehetőség; a faktoring-szerződésnél nem a hibátlan teljesítésen van a hangsúly, hanem az adós által időben és teljes összegben történő teljesítésen (követelésben, tartozásban minőségi hiba és annak alapjául szolgáló ok – mint a hibás teljesítésnél – nem merül fel).

            A jogszavatosság is a hibás teljesítés jogkövetkezményei, szankciói között található az új Ptk-ban. Ha tulajdonjog, jog vagy követelés visszterhes átruházására irányuló kötelezettség esetén a tulajdonjog, más jog vagy követelés megszerzését harmadik személy joga akadályozza, a jogosult köteles a kötelezettet megfelelő határidő tűzésével felhívni arra, hogy az akadályt hárítsa el vagy adjon megfelelő biztosítékot. A határidő eredménytelen eltelte után a jogosult elállhat a szerződéstől és kártérítést követelhet. Ha tulajdonjog, más jog vagy követelés visszterhes átruházására irányuló kötelezettség esetén a tulajdonjog, más jog gyakorlását vagy a követelés megszerzését harmadik személy joga korlátozza vagy értékét csökkenti, a jogosult megfelelő határidő tűzésével tehermentesítést követelhet. A határidő eredménytelen eltelte után a jogosult a tehermentesítést a kötelezett költségére elvégezheti. Ha a tehermentesítés lehetetlen vagy aránytalan költséggel járna, a jogosult a szerződéstől elállhat, és kártérítést követelhet, vagy a teher átvállalása fejében az ellenérték megfelelő csökkentését követelheti. Az első esetkörben a faktoráló nem az adóssal szemben fennálló követelését ruházza át a faktorra, hanem más személy adóssal szembeni követelését (a követelés megszerzését más joga akadályozza, nincs szerzés), ilyenkor az akadály elhárítása lehetetlen (kivéve, ha megvásárolja a faktoráló a harmadik személytől a követelést), az elállás (eredeti állapot helyreállításával) és a kártérítés a faktoring funkciójával nem fér össze, a „megfelelő biztosítékadás” mibenléte (lásd: fentebb készfizető kezesség) pedig kérdéses. A második esetkörben például zálogjoggal terhelt követelésről lehet szó, ilyenkor is a szankciók (tehermentesítés elvégeztetése, vagy kötelezett költségére elvégzése, elállás, kártérítés, ellenérték csökkentése) egy keretszerződés jellegű, hosszú távú faktoring-szerződésnél céltalanok, értelmetlenek és időigényesek (lásd: perlés).

 3.      A kölcsönszerződés új szabályai

             A kölcsönszerződés új fogalma pénzösszeg fizetéséről (átadás, átutalás) szól és a kamatfizetés is fogalmi ismérvvé vált (az adós – esetünkben a faktoráló – későbbi időpontban beálló ellenszolgáltatása a visszafizetés mellett). A hitelező – esetünkben a faktor – a kölcsönösszeg kifizetését megtagadhatja, ha a szerződés megkötése után az adós körülményeiben vagy a biztosíték értékében vagy érvényesíthetőségében olyan lényeges változás állt be, amely miatt a szerződés teljesítése többé el nem várható, és az adós felszólítás ellenére nem ad megfelelő biztosítékot. Az adós a kölcsönösszeg igénybevételére nem köteles; ha nem veszi igénybe a kölcsönt, köteles megtéríteni a hitelezőnek a szerződés megkötésével kapcsolatban felmerült költségeit. Lehetőség van a kölcsönösszeg rendelkezésre tartására (meghatározott ideig vagy feltételekkel), ilyenkor a hitelező rendelkezésre tartási díjat követelhet az adóstól; eddig ez az egyetlen faktoring-szerződés viszonylatában is megfelelően értelmezhető előírás. A hitelező felmondhatja a kölcsönszerződést, ha

a)      az adós körülményeiben lényeges kedvezőtlen változás állt be, és az adós felszólítás ellenére nem ad megfelelő biztosítékot (hasonló a 6:407. § (1) bek. b) ponthoz);

b)      a kölcsönnek a szerződésben meghatározott célra való fordítása lehetetlen, vagy az adós a kölcsönösszeget nem erre a célra használja fel;

c)      az adós a hitelezőt megtévesztette, és ez a szerződés megkötését vagy annak tartalmát befolyásolta;

d)     az adós fizetőképességére vonatkozó, valamint a kölcsön fedezetével, biztosítékával vagy céljának megvalósulásával kapcsolatos vizsgálatot akadályozza (hasonló a 6:407. § (1) bek. a) ponthoz);

e)      az adós fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti a kölcsön visszafizetésének lehetőségét (hasonló a 6:407. § (1) bek. b) ponthoz);

f)       a kölcsönre nyújtott biztosíték értéke vagy érvényesíthetősége jelentősen csökkent, és azt az adós a hitelező felszólítására nem egészíti ki; vagy

g)      az adós a kölcsönszerződés alapján fennálló fizetési kötelezettség teljesítésével késedelembe esik, és mulasztását felszólításra sem pótolja;

h)      ha az adós megfelelő biztosíték nyújtására nem képes.

            A 6:408. §-t (a kölcsönszerződés szabályainak megfelelő alkalmazásáról) betartása az ismertetett rendelkezések faktorálás kapcsán való értelmezhetetlensége miatt kevés esetkörben lehetséges, vagy érdemes.

• ← Felelősségátvitel, felelősségáttörés – quo vadis ius societatum
• Jogi szilánkok a magyar Ptk. rekodifikációja kapcsán →