Pénzügyi lízing az új Ptk. megalkotására irányuló törvényjavaslatban

Dr. Bartal Tamás:

 Pénzügyi lízing az új Ptk. megalkotására irányuló törvényjavaslatban

Jogi alaplap 2014/1

(megjelent: Atipikus szerződések, e-book – Szegedi Egyetem 2013 )

Magyarországon a lízinget a jelenleg hatályos Ptk. nem tipizálja, ezért ún. atipikus szerződésnek minősül. Az operatív lízinget a magyar jogszabályok egyáltalán nem definiálják. Ezzel szemben a pénzügyi lízing fogalmi körülírása három jogforrásban jelenik meg a magyar jogrendszerben: a Hpt.-ben (1996. évi CXII. törvény), a Számviteli törvényben (2000. évi C. törvény) és az ún. Ottawai UNIDROIT-egyezményben (kihirdette: 1997. évi LXXXVI. törvény). A fenti jogszabályok közül egyedül az Ottawai Egyezményt tekinthetjük anyagi jogi normának, ám az kizárólag a határokon átnyúló nemzetközi pénzügyi lízinget (ún. crossborder lízinget) szabályozza, így belföldi jogügyletek tekintetében nem irányadó.

 A Polgári Jogi Kodifikációs Főbizottság 2011. december 16-i ülésén elfogadta az Új Polgári Törvénykönyv megalkotására vonatkozó Javaslatot (a továbbiakban: Javaslat) és azt a Kormány részére átadta. A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium a Javaslatot 2012. február 15. napján honlapján^[1] közzétette, majd 2012. március 5. napján megkezdte annak társadalmi egyeztetését. A társadalmi vita lezárását követően a Kormány 2012. július 11. napján a T/7971. számú törvényjavaslatot a Polgári Törvénykönyvről[2] (a továbbiakban: Törvényjavaslat) az Országgyűléshez benyújtotta.

 A Törvényjavaslatban a Magyarországon immár több mint két évtizedes múltra visszatekintő lízingügylet tipizált szerződésként jelenik meg. A lízingszerződésre vonatkozó tervezett rendelkezések a Javaslat Hatodik Könyvének (Kötelmi Jog) Harmadik Részében (Egyes szerződések) a XX. Cím (Hitel-és számlaszerződések) LIX. Fejezetében (Pénzügyi lízingszerződés) találhatóak. A lízinggel a 6:408. §-tól a 6:414.§-ig 7 db paragrafus foglalkozik.

 Mivel elfogadása esetén az új Ptk. lesz az első olyan ténylegesen hatályba lépő, önálló szabályozást tartalmazó anyagi jogi norma, amely a lízinget sui generis szerződésnek minősíti, szükséges a Törvényjavaslatban megjelenő koncepciót az eddigi jogalkotás és gyakorlat szempontjából áttekinteni. Elöljáróban érdemes rögzíteni, hogy a Kodifikációs Főbizottság által készített Javaslatnak a lízingszerződésre vonatkozó rendelkezéseit több kritika is érte, melynek folytán a Törvényjavaslatban a lízingszerződés – a Javaslathoz képest – jelentős újraszabályozáson esett át, közelítve azt a gyakorlathoz.

 I. A lízingszerződés fogalma és alapelemei

 A Törvényjavaslat 6:408. §-a szerint „pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve – ha a használat időtartama ennél rövidebb – a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.”

 A/ A lízing definícióját illető általános megjegyzések

 – A Törvényjavaslat – szemben a Kodifikációs Főbizottság eredeti Javaslatával – már a fejezet címében egyértelművé teszi, hogy a pénzügyi lízinget kívánja szabályozni, kívül rekesztve szabályozási hatókörén az operatív lízinget. Az új Ptk. szabályai tehát kizárólag a pénzügyi lízingre vonatkoznak.

 – A Törvényjavaslathoz fűzött indoklás szerint a törvényalkotó célja az volt, hogy a lízinget élesen elhatárolja a bérlettől. Ez érthető igyekezet, ám a lízing nemcsak a bérlettel, hanem a kölcsönszerződéssel és a részletvétellel is mutat rokon jegyeket, így azoktól való elhatárolás is elvárható lett volna. Így a Törvényjavaslat kizárólag a bérlettől való elkülönítés logikája mentén közelített a lízinghez.

 – Az indoklás szerint a lízing alapvetően egy fiduciárius (azaz zálogjogon túli biztosítéki) konstrukció, ami tulajdonképpen az új Ptk.-ban megjelenő általános fiduciárius biztosítéki tilalom alóli kivételt jelent. Ezzel szemben a lízing valójában egy speciális finanszírozási forma.

 – A Törvényjavaslat továbbá a lízing körülírásához egy olyan közgazdasági fogalmat („lízingtárgy gazdasági élettartama”) használ, amelyet nem magyaráz meg, így annak értelmezése a bírói gyakorlatban problémákat okozhat.

 – Mindezeken túl a Törvényjavaslat 6:408. §-a nyelvtani és jogszabály-szerkesztési szempontból sem feltétlenül alkalmas az időtálló és egyértelmű lízing-definíció megalkotására.

 B/ A pénzügyi lízing fogalmi elemei a Törvényjavaslat szerint

 1. A lízingtárgy beszerzése

 A legszembetűnőbb jellegzetesség, hogy a Törvényjavaslat – a magyar jogszabályok közül a lízinggel kapcsolatos rendelkezéseket eleddig egyedül meghatározó Hpt.-vel és Számviteli törvénnyel, továbbá a kialakult gyakorlattal szemben – nem teszi a pénzügyi lízing fogalmi elemévé azt, hogy a lízingtárgyat a lízingbeadó a lízingbevevő megbízása alapján, a lízingbevevő által meghatározott feltételeknek megfelelően vásárolja meg. A Törvényjavaslat a lízingszerződés fogalmát abból a premisszából kiindulva szabályozza, hogy a lízingszerződés megkötésekor a lízingtárgy a lízingbeadó tulajdonában van.

 2. Szavatosság

 A Törvényjavaslat a szavatossági jogok körében különbséget tesz aközött, hogy a lízingbeadó közreműködött-e a lízingtárgy kiválasztásában vagy sem.

 a/ Lízingbeadói közreműködés a lízingtárgy kiválasztásában

 Ha a lízingbeadó közreműködött a lízingtárgy kiválasztásában vagy a lízingtárgy megszerzésére irányuló szerződésből fakadó szavatossági jogairól a lízingbevevő hozzájárulása nélkül lemondott, jogszavatossággal és kellékszavatossággal is tartozik a lízingbevevő felé.

 A joggyakorlatra vár annak kimunkálása, hogy mi minősül olyan közreműködésnek a lízingbeadó részéről, amely a fenti szavatossági szabályok alkalmazását kiváltja. Mindenesetre érdekes jogvitákat generálhat ez az újszerű megoldás a jövőben. Közreműködésnek tekinthető-e például az, ha a lízingtársaság egyetlen munkatársa sem ajánl ugyan kereskedőt a leendő ügyfélnek, ám a lízingtársaság honlapja hivatkozik cégnév szerint meghatározott kereskedőkkel való együttműködésre és az ügyfél állítása szerint a honlapon található ajánlás alapján keres fel egy kereskedőt a lízingtárgy beszerzése céljából? Fontos kérdés ez a gyakorlat szempontjából, hiszen köztudott a szállítók és egyes lízingcégek közötti együttműködés, amely egyes esetekben személyes kontaktusokon alapul, de gyakori például, hogy egyes gyártóvállalatok saját lízingcéget alapítanak (általában alvisszlízing-típusú finanszírozás keretében). Vajon automatikusan meg fogja-e a bíróság állapítani a lízingbeadó közreműködését a lízingtárgy vagy a szállító kiválasztásában olyan esetben, amikor köztudott a lízingcég és a kereskedő együttműködése, és a lízingbevevő egyébként azért választotta ki az adott szállítót vagy lízingtársaságot, mert az nyilvánvalóan kedvezőbb feltételeket kínált a versenytársakhoz képest?

 Különös jelentősége lesz minden mozzanatnak a lízingbeadói közreműködés megállapíthatóságát illetően, hiszen az új Ptk. tervezete nem irányoz elő felelősség-megosztást a felek között a szavatossági jogokat illetően a lízingbeadó és a lízingbevevő közreműködésének arányára tekintettel, azaz a lízingbeadó részéről a minimális szintű közreműködés is kiválthatja a szigorú szavatossági szabályok érvényesítésülését.

 b/ Lízingbeadói közreműködés hiánya az eladó vagy dolog kiválasztásában

 Ha a lízingbeadó közreműködött a lízingtárgy kiválasztásában, úgy kizárólag jogszavatossággal tartozik.

 Ebben az esetben a lízingtárgy hibája esetén a kellékszavatosság kötelezettjével szemben

– a kijavításra és a kicserélésre irányuló igényt a lízingbevevő a lízingbeadó képviselőjeként köteles érvényesíteni;

– az árleszállításra és az elállásra vonatkozó igényt a lízingbeadó köteles érvényesíteni.

 Ez a szemlélet – az eredeti Javaslathoz képest – némi közelítést jelent a gyakorlathoz, bár

–  a szavatossági jogok érvényesítését a lízingcégek Magyarországon kifejezetten a lízingbevevő kötelességévé teszik, továbbá

– jogszavatossággal a lízingbeadó egyáltalán nem tartozik a lízingbevevő felé, hiszen a lízingtárgyat a lízingbevevő választotta ki és a lízingbevevő kérelme nélkül a lízingbeadó azt meg sem vásárolta volna.

 A jogszavatosság fenntartása a gyakorlatban az operatív lízing-ügyleteknél található meg, ahol jellemzően nem kerül sor a lízingtárgy beszerzésére, hiszen azzal a lízingbeadó már rendelkezik.

 3. A lízing lehetséges tárgya

 A Hpt. szerint ingók, ingatlanok és vagyoni értékű jogok, míg a Számviteli törvény alapján eszközök lehetnek a pénzügyi lízing tárgyai. Mindezekhez képest a Törvényjavaslat a „dolgokat és a jogokat” tekinti lízingtárgynak. A Törvényjavaslat az Ötödik Könyv (Dologi Jog) Második Részének (Tulajdonjog) III. Címében (A tulajdonjog általános szabályai) a IV. Fejezet (A tulajdonjog tárgyai) 5:14. § (1) bekezdésében a „birtokba vehető testi tárgyakkal” azonosítja a „dolog” fogalmát, továbbá a (2) bekezdés szerint az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre is a dologra vonatkozó szabályokat kell alkalmazni.

 Mindezekből az szűrhető le, hogy a Törvényjavaslat szándéka szerint a birtokba vehető testi tárgyak, tehát ingó és ingatlan dolgok lehetnek alapvetően a lízing tárgyai, valamint a jogok. A jogok lízingjére a Törvényjavaslat a dologi lízing szabályait rendeli alkalmazni anélkül, hogy speciális szabályokat meghatározott volna. Ez a bírói gyakorlatban szintén okozhat még problémákat.

 4. A vételi jog

 A lízinget eljárási jellegű szabályokkal körülíró Hpt. és Számviteli törvény által követett módszerrel összhangban a Törvényjavaslat 6:408. §-ában a vételi jogot egyértelműen a lízing fogalmi elemének tekinti.

 A hivatkozott rendelkezés szerint ugyanis a lízingbevevőnek joga van a lízingtárgy tulajdonjogának megszerzésére

– ellenérték nélkül (ha nincs maradványérték) vagy a dolog szerződéskori piaci értékénél jelentősen alacsonyabb áron (ha van maradványérték), de

– csak akkor, ha a lízingtárgy használatának időtartama rövidebb, mint a lízingtárgy hasznos élettartama, vagyis ha a lízingtárgy a szerződés megszűnésekor még fennáll és nem vált használhatatlanná.

 (Mint az a fentiekben kifejtésre került, a „gazdasági élettartam” fogalma nem tisztázott egyértelműen, így a fenti magyarázat csak egy lehetséges jogértelmezést jelent.)

 Érdekes ez a fogalmi körülírás több okból is:

– A Törvényjavaslat nem a vételi jog gyakorlásának ellenértékére koncentrál, hanem annyit határoz meg, hogy az ellenérték nélkül történjen vagy ellenértékkel, de a szerződéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabban. Ezzel szemben a gyakorlat és a Hpt. meghatározása is egyértelműen a lízingdíj teljes tőketörlesztő és kamattörlesztő részének megfizetéséhez köti a vételi jog gyakorlását, közvetve meghatározva ezzel a vételi jog gyakorlásakor alkalmazandó vételárat (teljes lízingdíj csökkentve a futamidő alatt törlesztett összegekkel), ami maradványérték meghatározásának hiányában nulla is lehet. A teljes lízingdíjat tőkével és kamatokkal együtt azonban mindenképpen meg kell fizetni.

 – Megjelenik a gyakorlatban kialakult vevőkijelölési jog, vagyis azon kitétel, miszerint a lízingtárgyon nem csak a lízingbevevő, hanem az általa megjelölt személy is tulajdonjogot szerezhet, bár a Törvényjavaslat nem tesz különbséget a lízing típusai között. Ebből következően a gyakorlatban a nyíltvégű pénzügyi lízinghez kapcsolódó vevőkijelölési jog a jövőben a zártvégű konstrukcióknál is alkalmazható lesz, ami ellentmond a zártvégű finanszírozás logikájának.

 5. A határozott időtartam

 A Törvényjavaslat (szemben az eljárási jellegű Hpt.-vel és Számviteli törvénnyel) nem teszi a lízing fogalmi elemévé azt, hogy a lízingszerződés határozott időre jön létre. A szabályozás jellegéből és a lízingdíj fizetésére, illetve a lízingdíj megállapítására vonatkozó szabályokból azonban következik, hogy a Törvényjavaslat kizárólag határozott idejű belföldi pénzügyi lízingszerződés kötését teszi lehetővé.

 II. A felek jogai és kötelezettségei

 1. A használat joga

 A Törvényjavaslat 6:408. §-a tartalmazza a pénzügyi lízing alapelemét: a lízingbevevő jogosult a lízingtárgy használatára. A használat jogát a Törvényjavaslat szerint a lízingbevevő kizárólag a lízingbeadó hozzájárulásával jogosult másnak átengedni. Ha a lízingbevevő a dolgot a lízingbeadó engedélyével más használatába adta, a használó magatartásáért mint sajátjáért felel. Ha pedig a lízingbevevő a dolgot a lízingbeadó engedélye nélkül engedi át másnak használatra, felelős azért a kárért is, amely e nélkül nem következett volna be.

 2. A hasznok szedésének joga

 A Törvényjavaslat kimondja, hogy a lízingbevevő dolog esetén a dolog birtokának megszerzésétől, míg jogok esetén a szerződés megkötésétől kezdve szedi a lízingtárgy hasznait (6:411. §).

 3. A terhek viselése

 A lízingbevevő kötelezettségei körében a Törvényjavaslat kifejezetten előírja, hogy a lízingbevevő köteles a dologgal járó terhek viselésére (6:411. §) A Törvényjavaslat nem korlátozza a költségek, terhek körét, így minden, a lízingtárgyhoz közvetlenül vagy közvetve kapcsolódó teher és költség viselésének kötelezettségét a lízingbevevőre telepíti.

 4. A kárveszély viselése

 A Törvényjavaslat 6:411. §-a értelmében a lízingbevevő viseli azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni.

 5. A lízingdíj fizetése

 A lízingdíj fizetését a Törvényjavaslat a lízingbevevő alapvető kötelezettségének és a lízingtárgy használata ellenértékének tekinti. A lízingdíjat meghatározott időszakonként előre kell fizetni. A Törvényjavaslat szerint a lízingbevevő nem köteles lízingdíjat fizetni arra az időre, amely alatt a lízingtárgyat a lízingbeadó ellenőrzési körébe tartozó okból nem használhatja.

 A Törvényjavaslat rendelkezései eddig a pontig az eljárási jellegű Hpt.-hez és Számviteli törvényhez hasonlóan szabályozzák a felek jogait és kötelezettségeit.

 6. A nyilvántartásba vételi kötelezettség

 Speciális kötelezettség jelenik meg azonban a Törvényjavaslat 6:409. §-ában, melyhez hasonlót a Hpt.-ben vagy a Számviteli törvényben sem találhatunk. A Törvényjavaslat a pénzügyi lízing alapfeltételének tekinti ugyanis a lízingszerződés bejegyzését

– ingatlan esetén az ingatlan-nyilvántartásba,

– ingóság és jog esetén a hitelbiztosítéki nyilvántartásba vagy ha az ingó dolog tulajdonjogát vagy a  jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja és jogszabály a dolog vagy jog elzálogosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti, a megfelelő lajstromba.

 A Törvényjavaslat tehát ingatlan esetében csak az ingatlan-nyilvántartásba, ám ingóság esetén két nyilvántartásba (a zálogjogi nyilvántartás helyébe lépő hitelbiztosítéki nyilvántartásba és az ingó dolgok tulajdonjogát vagy jog fennállását tanúsító egyéb közhiteles nyilvántartásba) való bejegyzést is megkövetel.

 Megjegyzendő, hogy a Törvényjavaslat szövege – eltérően az eredeti Javaslattól – a bejegyzés megtörténtét nem a lízingszerződés megkötésével egyidejűleg követeli meg, bár a nyilvántartásba vételi kötelezettség kötelezettjét ezúttal sem jelöli meg. A lajstromozási eljárás kötelezettségének szabályozása különös jelentőséggel bír, hiszen a nyilvántartásba vétel elmaradása komoly következményekkel jár:

 „nyilvántartásba vétel hiányában a lízingbevevőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző harmadik személy

a) átruházással megszerzi az ingó dolog tulajdonjogát, illetve a jogot; és

b) a lízingbevevő rendelkezési joga hiányában is megszerzi a lízingbevevő által az ingó dolgon, illetve a jogon javára alapított zálogjogot.”

 III. Összegzés

 Az új Ptk. megalkotására vonatkozó Törvényjavaslat a belföldi pénzügyi lízing alapvető szabályait határozza meg. A Törvényjavaslat által megfogalmazott szabályokról általánosságban elmondható, hogy nagyrészt összhangban vannak a jelenlegi magyar eljárási jellegű rendelkezésekkel (Hpt., Számviteli törvény), amelyek tulajdonképpen a magyar lízingpiac elmúlt 20 évben kialakult jogértelmezését tükrözik.

 A Törvényjavaslat hibájául róható fel, hogy

– néhány ponton a magyarországi lízingügyletek gyakorlatától eltérő olyan megoldást választott, amelynek racionalitása megkérdőjelezhető (a lízingbeadó közreműködésének megítélése a lízingtárgynak vagy a lízingtárgy eladójának kiválasztásában, a szavatossági igények érvényesítésének jogként és nem a lízingbevevő kötelességeként történő értelmezése);

– hiányzik a Törvényjavaslatból a különbségtétel nyíltvégű és zártvégű pénzügyi lízing között, illetve a kifinomultabb, speciális lízingformák (allízing, visszlízing) legalább definíció szintjén való megjelenése;

– a Törvényjavaslat koncepciója a lízingszerződést illetően háttérbe szorítja a lízing finanszírozási jellegét (a Törvényjavaslat vételi jog gyakorlásakor a vételárat nem köti a finanszírozás összegéhez, a lízing fiduciárius konstrukcióként való kezelése).

 Mindez vélhetően a gyakorlatban nem fog problémát okozni, tekintettel a Törvényjavaslat 6:1. § (3) bekezdésére, mely szerint a kötelmeknek a felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó szabályaitól a felek egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja. Így lehetőség nyílik a lízingcégek számára a jövőben is, hogy a lízingszerződés tartalmát a Ptk.-beli általános szabályoktól eltérően határozzák meg.

 Tekintettel arra, hogy lízingcégek pénzügyi vállalkozásként üzletszabályzatot, általános szerződési feltételeket és sablonszerződéseket alkalmaznak (amelyek így a Ptk.-beli lízingszabályoktól való eltérő rendelkezésektől fognak hemzsegni), elképzelhető, hogy a lízingszerződés tipizálásának a gyakorlatra vajmi kevés hatása lesz. Ha pedig egy bíróság ítéletével megállapítja, hogy a lízingcég által alkalmazott konstrukció nem felel meg az új Ptk. szerinti lízingdefiníciónak, a lízingtársaság arra hivatkozhat, hogy az ügyféllel egy atipikus szerződést kötött, amelyre az új Ptk. típusszabályai nem is vonatkoznak.

 „LIX. Fejezet A pénzügyi lízingszerződés[3]

 6:408. § [Pénzügyi lízingszerződés]

Pénzügyi lízingszerződés alapján a lízingbeadó a tulajdonában álló dolog vagy jog (a továbbiakban: lízingtárgy) használatba adására, a lízingbevevő a lízingtárgy átvételére és lízingdíj fizetésére köteles, ha a szerződés szerint a lízingbevevő a lízingtárgy gazdasági élettartamát elérő vagy azt meghaladó ideig való használatára, illetve – ha a használat időtartama ennél rövidebb – a szerződés megszűnésekor a lízingtárgy ellenérték nélkül vagy a szerződéskori piaci értéknél jelentősen alacsonyabb áron történő megszerzésére jogosult, vagy a fizetendő lízingdíjak összege eléri vagy meghaladja a lízingtárgy szerződéskötéskori piaci értékét.

 6:409. § [Nyilvántartásba vételi kötelezettség]

(1) Ha a lízingtárgy ingatlan, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a tulajdonjog bejegyzésével egyidejűleg az ingatlan-nyilvántartásba bejegyeztetni. Ha a lízingszerződés megkötésekor a dolog a lízingbeadó tulajdonában van, a bejegyzésre a birtokátruházásig kell, hogy sor kerüljön.

(2) Ha a lízingtárgy ingó dolog vagy jog, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a hitelbiztosítéki nyilvántartásba bejegyezni. Ha az ingó dolog tulajdonjogát vagy a jog fennállását közhiteles nyilvántartás tanúsítja, és jogszabály a dolog vagy jog elzálogosítását a lajstromba való bejegyzéshez köti, a lízingbeadó köteles a lízingbeadás tényét és a lízingbevevő személyét a megfelelő lajstromba bejegyeztetni. Nyilvántartásba vétel hiányában a lízingbevevőtől jóhiszeműen és ellenérték fejében szerző harmadik személy

a) átruházással megszerzi az ingó dolog tulajdonjogát, illetve a jogot; és

b) a lízingbevevő rendelkezési joga hiányában is megszerzi a lízingbevevő által az ingó dolgon, illetve a jogon javára alapított zálogjogot.

 6:410. § [Szavatossági igények]

(1) A lízingbeadó szavatol azért, hogy harmadik személynek nincs a lízingtárgyon olyan joga, amely a lízingbevevőt a használatban korlátozza vagy a lízingtárgy használatát megakadályozza. Erre a kötelezettségre a jogszavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a lízingbevevő elállás helyett a szerződést azonnali hatállyal felmondhatja.

(2) A lízingtárgy hibája miatt a lízingbeadót kellékszavatosság akkor terheli, ha közreműködött a lízingtárgy kiválasztásában, vagy a lízingtárgy megszerzésére irányuló szerződésből fakadó szavatossági jogairól a lízingbevevő hozzájárulása nélkül lemondott. Ebben az esetben a kellékszavatosság szabályait azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a lízingbevevőt az elállás helyett az azonnali hatályú felmondás joga illeti meg és a lízingbevevő a lízingtárgy kicserélését nem követelheti.

(3) A (2) bekezdésben foglalt esetek kivételével a lízingtárgy hibája esetén a kellékszavatosság kötelezettjével szemben

a) a kijavításra és a kicserélésre irányuló igényt a lízingbevevő a lízingbeadó képviselőjeként köteles érvényesíteni;

b) az árleszállításra és az elállásra vonatkozó igényt a lízingbeadó köteles érvényesíteni.

(4) A lízingbevevő köteles értesíteni a lízingbeadót, ha a kellékszavatosság kötelezettje a kijavításra vagy kicserélésre vonatkozó kötelezettségnek nem tesz eleget, vagy ha a hiba miatt árleszállításnak vagy elállásnak van helye.

 6:411. § [Hasznok, terhek, költségek, kárveszély. Használat]

(1) A lízingbevevő a szerződés megkötésétől, dolog esetén a birtokátruházástól szedi a lízingtárgy hasznait, viseli a lízingtárggyal járó terheket, költségeket és azt a kárt, amelynek megtérítésére senkit nem lehet kötelezni.

(2) A lízingtárgy használatára és átruházására a bérleti szerződés szabályait kell megfelelően alkalmazni.

 6:412. § [A használat és a jogszerzés átengedése harmadik személynek]

(1) A lízingbevevő a lízingtárgy használatának átengedésére a lízingbeadó hozzájárulásával jogosult.

(2) Ha a lízingbevevő a lízingtárgyat a lízingbeadó engedélyével más használatába adta, a használó magatartásáért mint sajátjáért felel.

(3) Ha a lízingbevevő a lízingtárgyat a lízingbeadó engedélye nélkül engedi át másnak használatra, felelős azért a kárért is, amely e nélkül nem következett volna be.

(4) Ha a lízingbevevő jogosult a lízingbe vett dolog tulajdonjogának vagy jognak a megszerzésére, e jogát a lízingbeadó hozzájárulása nélkül jogosult harmadik személyre átruházni.

 6:413. § [Lízingdíj]

(1) A lízingbevevő a díjat a szerződésben meghatározott időszakonként előre köteles megfizetni.

(2) Arra az időre, amely alatt a lízingbevevő a lízingtárgyat a saját érdekkörén kívül felmerült okból nem használhatja, lízingdíj nem jár.

 6:414. § [A szerződés felmondása]

(1) A lízingbeadó jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani, ha a lízingbevevő

a) a fizetőképességére vonatkozó vizsgálatot akadályozza;

b) vagyoni helyzetének lényeges romlása vagy a fedezet elvonására irányuló magatartása veszélyezteti kötelezettségének a teljesítését;

c) a lízingbeadó felhívása ellenére folytatja a nem rendeltetésszerű vagy a szerződésnek egyébként nem megfelelő használatot;

d) szavatossági jogainak érvényesítésére irányuló kötelezettségének felhívás ellenére nem tesz eleget;

e) a lízingbevevő az őt terhelő lízingdíjat, költséget vagy terhet felhívás ellenére nem fizeti meg.

(2) Ha a lízingszerződést a lízingbeadó felmondja, a lízingbeadó köteles a lízingbevevővel a zálogjog érvényesítésére vonatkozó szabályok szerint elszámolni.

(3) A lízingbevevő jogosult a szerződést azonnali hatállyal felmondani, ha a lízingbeadó szavatossági elállási jogának érvényesítésére vonatkozó kötelezettségének felhívás ellenére nem tesz eleget.

(4) Ha a lízingbevevő jogosult a lízingtárgy tulajdonjogának, vagy ha a lízingtárgy jog, a jognak a megszerzésére, e jogát harmadik személyre a lízingbeadó hozzájárulása nélkül jogosult átruházni.”

• ← Az új Polgári Törvénykönyv megalkotására vonatkozó Javaslat lízingszerződésre vonatkozó rendelkezéseinek kritikai jellegű áttekintése
• A lízing fogalma →