A lízing fogalma
Dr. Bartal Tamás:
A lízing fogalma
Jogi alaplap 2014/1
1. A lízing eredete
A „lízing” szó az ango lease (=alapvetően bérlet, haszonbérlet, koncesszió)[1], illetve annak present participle alakjából, a leasing szóból ered. A szó használata angol nyelvterületen sokkal tágabb, a bérlet olyan fajtáit is magában foglalja, amely a magyar fogalomban nem szerepel (pl. hozzáférési idő bérlése számítógépes hálózathoz)[2].
Magyarországon a „lízing” kifejezés alatt alapvetően egy finanszírozási formát értünk, melyben az adásvétel és a bérlet elemei keverednek. Magánjogi szempontból tehát a lízing egy speciális szerződéstípus, amely az adásvétel, a bérlet és a kölcsön jegyeit hordozza magán. A lízinget mint önálló szerződésformát eredendően a különböző vagyontárgyakat megszerezni kívánó vállalkozások finanszírozási szükséglete hívta létre, amelyek azonban a kölcsönnél rugalmasabb megoldásban gondolkodtak alacsony önrész mellett vagy saját forrás nélkül. A lízing a finanszírozók számára is ideális megoldásnak tűnt, hiszen a lízingtárgy egyben a törlesztés fedezetét is jelenti, méghozzá a teljes visszatörlesztésig a lízingbeadó tulajdonában marad.
2. A lízing mint finanszírozási forma
A pénzügyi intézmények tevékenysége oldaláról nézve a bankügyleteket három fő csoportba sorolhatjuk:
– passzív bankügyletek (ún. forrásszerző műveletek pl. betétgyűjtés)
– semleges bankügyletek (ún. jutalékos műveletek pl. bankszámla-kezelés, fizetési módok)
– aktív bankügyletek.[3]
Az aktív bankügyletek között megkülönböztethetünk:
– tényeges hiteleket
és
– bizalmi hiteleket.
A kettő közötti különbség abban fogható meg, hogy míg a tényleges hitelek esetén a pénzügyi intézmény ügyfelét valamilyen formában konkrét pénzösszeggel finanszírozza, addig a bizalmi hiteleknél a bank úgymond jóhírnevét kölcsönözve vállal harmadik személy javára banki kötelezettséget.[4]
a/ Bizalmi hitelek
Bizalmi hiteleknél nem az ügyfél pénzösszeggel való finanszírozása történik, hanem egyfajta helytállás vállalása
– az ügyfél helyett (bankkezesség), illetve
– bizonyos feltételek bekövetkezése esetére (bankgarancia és akkreditív).
Bizalmi hitelek tehát: a bankkezesség, bankgarancia és akkreditív (okmányos meghitelezés).
b/ Tényleges hitelek
A tényleges hiteleket kétféleképpen csoportosíthatjuk.
A finanszírozás lényegét jelentő pénzösszeggel való rendelkezés szerint (a finanszírozás iránya alapján) tényleges hitelek esetén a pénzügyi intézmény
– pénzösszeget (hitelkeretet) tart ügyfele rendelkezésére (hitelszerződés) vagy
– pénzösszeget (kölcsönt) ad ügyfelének (kölcsönszerződés) vagy
– pénzösszeggel folytatott pénzügyi művelettel (lízingtárgy vagy követelés megvásárlása) finanszírozza ügyfelét (lízing, faktoring és forfetírozás).
A finanszírozás tárgya szerint a tényleges hitelek vonatkozhatnak
– pénzfinanszírozásra (hitel, kölcsön) vagy
– dologi finanszírozásra (lízing) vagy
– követelés finanszírozására (faktoring, forfetírozás).[5]
Tényleges hitelügyletek tehát: hitel, kölcsön, lízing, faktoring és forfetírozás.
3. A lízing mint finanszírozási forma lényegi elemei
A fentiek alapján a lízing az ún. aktív bankügyletek közé tartozik, azon belül speciális tényleges hitelügyletnek minősül, melynek során a pénzügyi intézmény a finanszírozás lényegét képező pénzösszeggel való pénzügyi művelet, a lízingtárgy megvásárlása útján finanszírozza ügyfelét, ezen
felül a finanszírozás középpontjában a lízingtárgy áll (dologi finanszírozás).
Ezt tekinthetjük a lízing mint finanszírozási forma összefoglaló fogalmának. Ettől természetesen eltér a lízing mint magánjogi szerződés fogalma és körülírása, mint az a következőkben bemutatásra kerül.
[1] http://angol-magyar-szotar.hu/
[2] http://hu.wikipedia.org/wiki/L%C3%ADzing
[3] Kónya Judit: Bankügyletek joga 2009, 11. oldal
[4] Kónya Judit: i.m. 209. oldal
[5] Vértesy László: A pénzügyi intézmények finanszírozási tevékenységének jogi szabályozása PhD dolgozat 2008; idézi Kónya Judit i.m. 49. oldal