A lízing alaptípusai

Dr. Bartal Tamás:

A lízing alaptípusai

Jogi alaplap 2014/2

 1. Az operatív és pénzügyi lízing összevetése

 A lízingnek két alaptípusa alakult ki

–          operatív lízing (működési lízing)

és

–          pénzügyi lízing (finanszírozási lízing).

  „Pénzügyi lízing (financial lease) esetén a lízingbe adó a lízingbe vevő által megjelölt szállítótól, a lízingbe vevő által kiválasztott jószágot megvásárolja és a lízingbe vevőnek díjfizetés ellenében határozott idejű használatra átadja. … Azokat az ügyleteket tekintjük operatív lízingnek (operating lease), amikor a lízingbe adó a tulajdonában lévő jószágot a lízingbe vevőnek előre meghatározott időre díjfizetés ellenében használatra átadja, de a futamidő lejártával a lízingbe vevő az adott jószágot köteles a lízingbe adónak visszaszolgáltatni.”[1]

 A jogirodalomban a pénzügyi lízinget tekintik tényleges lízingnek, hiszen itt a lízingbe adó a lízingbe vevő által kiválasztott terméket vásárolja meg lízingbe adás céljára, míg az operatív lízingnél a lízingbe adó (általában a gyártó) már a tulajdonában álló tárgyat adja át használatra. A pénzügyi lízingnél a lízingbe vevő általában megszerzi a lízingtárgy tulajdonjogát, míg az operatív lízingnél bizonyosan nem. Az operatív lízing valójában egy bérleti konstrukció, finanszírozási elemekkel. A pénzügyi lízingnél azonban a bérleti és hitelfinanszírozási elemek mellett az adásvétel elemei is keverednek.[2]

 Számviteli szempontból fontos eltérés a két lízingtípus között, hogy az operatív lízingnél a lízingtárgy a lízingbeadó könyveiben kerül kimutatásra, addig pénzügyi lízingnél az aktiválás – éppen a későbbi tulajdonátszállásra is tekintettel – a lízingbeadó számviteli nyilvántartásában történik. Ezen felül a pénzügyi lízing alapvető jellemzője, hogy teljes amortizációs lízing, azaz a felek a lízing futamidejét akként határozzák meg, hogy a lízingtárgy könyv szerinti értéke a futamidő végére nullára vagy minimálisra csökkenjen. Ezzel szemben az operatív lízing alapvető sajátosságából adódóan csak részamortizációs lízing, azaz a futamidő alatt a lízingtárgy könyv szerinti értéke nem csökken nullára.[3] Nem érvényes ez az éles szembeállítás természetesen akkor, ha a pénzügyi lízingnél a felek jelentős maradványértéket (banki szakkifejezéssel élve balloon-t) határoznak meg.

2. A magyar lízingfinanszírozási gyakorlat anomáliái

 A lízing két alaptípusa közötti különbségtétel elsősorban a nemzetközi gyakorlatban terjedt el, míg Magyarországon teljességgel hiányzik az operatív lízing fogalmának jogszabályi szintű definiálása. Szűk körben mégis találkozhatunk operatív lízingügyletekkel. Ennek az az alapvető oka, hogy a magyar jogi szabályozás a pénzügyi lízinget engedélyköteles tevékenységnek minősíti, szemben az operatív lízinggel.[4]

 Így operatív lízinget kínálnak olyan cégek, amelyek nem rendelkeznek a pénzügyi felügyelet hatósági engedélyével pénzügyi lízing végzésére, de

– az engedélyt a későbbiekben meg kívánják szerezni

vagy

– ilyen engedélyt egyáltalán nem kívánnak szerezni.

a) Engedélyt szerezni kívánó cégek tevékenysége

 Az első csoportba tartozó cégek általában külföldi lízingfinanszírozók magyar leányvállalatai, amelyek piac- és ügyfélszerzési célzattal már azelőtt megkezdik itteni tevékenységüket, hogy a külön e célra – úgyszintén leányvállalati formában létrehozott – pénzügyi vállalkozás a PSZÁF-engedélyezési eljáráson átesett volna, illetve azt akár kezdeményezte volna hivatalos úton.

 Egyrészről ugyanis a felügyeleti hatóság rendkívül sokrétű igazolást, dokumentumot, szabályzatot követel meg az engedélyhez kötött tevékenységet üzletszerűen végezni kívánó vállalkozásoktól és tulajdonosaiktól, vezető tisztségviselőiktől, ami az eljárás időben való elhúzódásához vezet. A tapasztalatok szerint egy lízingcég engedélyezési eljárása Magyarországon minimálisan 6 hónapot vesz igénybe, bele nem számítva az engedélyezési eljárás előtti előkészítő tevékenységet (cégalapítás, belső szabályozó eszközök, szabályzatok előkészítése, a működés személyi, tárgyi és technikai feltételeinek megteremtése stb.), ami szerény számítások szerint is legalább további 3 hónapot bizonyosan felemészt.

 Másrészről pedig a lízingcégek jellemzően pénzügyi vállalkozások (tehát nem hitelintézetek), melyeknél – a hitelintézetekkel szemben – egységes engedélyezési eljárás került rendszeresítésre: a pénzügyi vállalkozások alapítási engedélye egyben tevékenységi engedély is.[5] Ebből következik, hogy egy pénzügyi vállalkozásként megalapított cég nem folytathat addig semmilyen tevékenységet – hiszen bejegyzési kérelmét nem nyújthatja be a cégbíróságra, amely egyébként a működés kezdő időpontja lehetne az általános cégeljárási szabályok szerint, – amíg a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (PSZÁF) a működéshez szükséges hatósági engedélyt ki nem adja számára.

b) Lízingtevékenységi engedély beszerzésének elkerülési módjai

 A pénzügyi lízing tevékenység engedélyezésével járó időveszteség és költségek kiküszöbölése, illetve a szigorúbb előírások alkalmazásának elkerülése miatt találhatunk példát arra is (a fenti felosztás szerinti második csoport esetében), hogy bizonyos cégek a nyilvánvalóan jelenlévő finanszírozási szükségletet kielégítendő úgy nyújtanak lízingfinanszírozást Magyarországon, hogy forma szerint operatív lízingnek nevezik azt, ám tényleges szándékuk szerint a színlelt ügylet mögött meghúzódó palástolt szerződés valójában egy pénzügyi lízing ügylet. Ilyen esetekben a tulajdonátszállást a futamidő végével az operatív lízingügylethez látszólag nem kapcsolódó okiratokkal biztosítják, amivel természetesen nemcsak a jogügylet érvénytelenségét kockáztatják, hanem az engedély nélkül végzett pénzügyi tevékenység szankcióit is.

 Másik hasonló elkerülési technika az, amikor az adott ügyletre létrehozott társaság egyetlen – nyilvánvalóan jelentős értékű – lízingügyletet bonyolít le. Ebben az esetben a résztvevők a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.) azon előírását használják ki, miszerint egy finanszírozás csak akkor minősül pénzügyi tevékenységnek, ha azt üzletszerűen végzik. Az üzletszerűség definíciójának elválaszthatatlan eleme pedig az, hogy a pénzügyi intézmény azt rendszeresen, visszatérő jelleggel folytassa.[6] A PSZÁF által kialakított gyakorlat szerint egyetlen finanszírozási ügylet megvalósítása még nem minősül üzletszerűnek[7], következésképpen nem lehet pénzügyi tevékenység sem, így engedély nélkül végezhető. Megnehezíti azonban az egyértelmű besorolást az a tény, hogy az ilyen „együgyletes” cégek gyakran keretjellegű ügyleteket kötnek, azaz egyetlen szerződésbe több lízingtárgyra vonatkozó finanszírozásokat foglalnak, így próbálva elkerülni az üzletszerűség látszatát. Megjegyzem azonban, hogy véleményem szerint az ilyen ún. lízingkeret-szerződések valójában több lízingszerződést foglalnak magukban, megkötésük tehát már üzletszerű, rendszeresen folytatott tevékenységnek minősül, így felveti az engedély nélkül végzett pénzügyi szolgáltatási tevékenység gyanúját.

3. A pénzügyi lízing altípusai

 A pénzügyi lízingnek két altípusa van:

 – nyíltvégű

és

– zártvégű

pénzügyi lízing.

 “A pénzügyi lízingen belül megkülönböztetjük a nyílt végű és a zárt végű pénzügyi lízinget. A két konstrukció között az a különbség, hogy a zárt végű pénzügyi lízingnél a tulajdonjog-átruházás a futamidő végén automatikus. Nyílt végű lízingnél a lízingbevevő vételi joggal (vevőkijelölési joggal) rendelkezik, azaz a lízingbevevő vagy egy általa megnevezett harmadik személy a lízingelt vagyontárgyat a futamidő végén a maradványérték megfizetése után megvásárolhatja.” [8]

 A két altípus közös vonása, hogy a lízingtárgy a futamidő alatt a lízingbeadó tulajdonában marad, de lízingbevevő könyveiben kerül aktiválásra, s így a lízingbevevő jogosult az értékcsökkenés elszámolására is.

 a) Zártvégű lízing speciális jellemzői

 A zártvégű változatnál a lízingtárgy az utolsó lízingdíj és/vagy a maradványérték megfizetését követően a szerződés erejénél fogva, külön intézkedés nélkül a lízingbevevő tulajdonába megy át. Az ÁFA teljes összegét a lízingbevevőnek a futamidő elején kell megfizetnie, ami jellemzően az önerő része. A lízingdíj kamatrésze a hatályos számviteli előírások értelmében költségként számolható el.

b) Nyíltvégű lízing alapvonásai

 A fentiekkel ellentétben nyíltvégű lízing esetén a lízingbevevő a futamidő végén a következő lehetőségek közül választhat:

•  a      maradványérték megfizetése ellenében megszerzi a lízingtárgy tulajdonjogát;
• vevőként      harmadik személyt jelöl ki, aki a maradványérték megfizetésével      tulajdonjogot szerez a lízingtárgy felett;
• a      szerződés meghosszabbítását kéri a maradványértéket tekintve az új      finanszírozás tőkerészeként;
• nem      kíván tulajdonjogot szerezni a lízingtárgy fölött és harmadik személyt sem      jelöl, így a maradványértéket nem fizeti meg.

 Nyíltvégű opciónál a lízingdíjak tőkerészének ÁFA-részét az általános forgalmi adóra vonatkozó hatályos előírásoknak megfelelően vissza lehet igényelni, a kamatot pedig a számviteli törvény szerint költségként lehet elszámolni A tőkerész ÁFA-ját ennél a változatnál a lízingbevevő részletekben, a törlesztésekkel egyidőben fizeti meg, illetékfizetési kötelezettsége pedig csak akkor keletkezik, ha a lízingtárgy tulajdonjogát a lízingbevevő megszerzi a futamidő végén.

 Könyvszakértő tanácsadók véleménye alapján meghatározható tehát, milyen gazdasági megfontolások szólnak a zártvégű vagy a nyíltvégű pénzügyi lízing mellett.

 Érdemesebb zártvégű pénzügyi lízinget választani, ha

• a       lízingbevevő általában ÁFA-befizető pozícióban van;
• a       lízingbevevőnek vannak szabad forrásai az ÁFA megfizetésére;
• jelentős       működő tőke igény merült fel a lízingbevevőnél.

 A nyíltvégű pénzügyi lízing a kedvezőbb azonban, ha

• a  lízingbevevő nem rendelkezik az ÁFA       megfizetéséhez szükséges szabad forrásokkal vagy szívesebben osztaná el       befizetési kötelezettségét a futamidőre;
• a       lízingbe vevő még nem biztos abban, hogy a futamidő végén meg akarja       szerezni a tulajdonjogot;
• a       lízingbe vevő egyáltalán nem vagy csak negyedévente tud ÁFA-t visszaigényelni.[9]

• ← A lízing fogalma
• Speciális lízingformák →