Speciális lízingformák

Dr. Bartal Tamás:

Speciális lízingformák

Jogi alaplap 2014/1

A lízingnek két alaptípusa van: az operatív lízing és a pénzügyi lízing. A jogirodalom a pénzügyi lízinget tekinti klasszikus, szűkebb értelemben vett lízingnek. Az egyes lízingformák a két alaptípus között képeznek átmenetet vagy azok valamilyen speciális változatainak minősülnek.[1]

 A következőkben a jelentősebb lízingformákat jellemezzük.

1. A visszlízing (sale and lease back)

 A visszlízing megtöri a klasszikus lízing háromszereplős modelljét.

 A lízing alapeseteiben ugyanis a lízingszerződés két alanya, a lízingbeadó és a lízingbevevő mellett megjelenik a szállító (gyártó, kereskedő) is, akitől a lízingbeadó a lízingtárgyat a lízingbevevő megkeresése alapján megvásárolja. Mint a fentiekben kifejtettük, lízing esetén a lízingbeadó a finanszírozást nem közvetlenül a lízingbevevőnek nyújtja, hanem a lízingtárgy vételárában megtestesülő pénzösszeget közvetlenül a szállító részére fizeti ki. A szállító fontos szereplő a továbbiakban is, hiszen a garanciális kötelezettségeket neki kell teljesítenie a futamidő alatt is, bár azok kikényszerítésének joga – és egyben kötelezettsége – a lízingszerződés alapján nem a vevőt, a lízingtárgy tulajdonosát, hanem a közvetett vásárlót, a vételhez finanszírozást igénybe vevő lízingbevevőt illeti/terheli. A szállító tehát egyrészről köteles szállítani és átadni a lízingtárgyat a lízingszerződés rendelkezései szerint – a vevő helyett – a lízingbevevőnek, másrészt termékfelelősséggel tartozik a lízingtárgyért a vevőnek, aki helyett azonban a szavatossági és garanciális igényeket – ugyancsak a lízingszerződés alapján – a lízingbevevő gyakorolja.

a) A visszlízing alapváltozata

 A fentiekben vázolt klasszikus modelltől eltérően visszlízingnél a lízingbevevő egyben a szállító is, vagyis a lízing bonyolult jogviszony-rendszere kétszereplőssé válik. Visszlízing finanszírozásra kerülhet sor olyan esetben, amikor a vállalkozás saját forrásból beszerez ugyan egy eszközt, ám a vételár kifizetését követően tőkehiány lép fel nála, így forgóeszköz-finanszírozás igénybevétele helyett az új vagyontárgy lízingelésében találja meg a hiányzó forgótőke forrását. Visszlízing-konstrukció felépülhet akként is, hogy a társaságnak az eszköz  vételárát valamely okból miatt olyan rövid időn belül kell teljes egészében kifizetnie, hogy a finanszírozás megoldására a klasszikus keretek között nincs mód. Ilyenkor az önerőből vagy áthidaló kölcsönből kifizetett vételárat utóbb visszlízing-finanszírozás keretében kapja meg a lízingbevevő.

 Visszlízing esetén az eszköz beszerzése ún. utófinanszírozás keretében történik, hiszen a lízingbevevő előbb saját vagy egyéb forrásból megvásárolja a leendő lízingtárgyat, majd azt tőle a lízingcég megvásárolja. Visszlízingnél tehát a finanszírozás közvetlenül a lízingbevevőhöz kerül.

 Visszlízing esetén a termékfelelősségi kérdések leegyszerűsödnek: a lízingbevevő maga a lízingtárgy szállítója, azaz szavatossági és garanciális felelősséggel a lízingbevevő közvetlenül a lízingbeadó felé tartozik. Ilyen esetben azonban a lízingbeadó maga kényszerül a szavatossági és garanciális igényeket érvényesíteni, azokat értelemszerűen nem bízhatja a termékfelelősség kötelezettjére: a lízingbevevőre, mint a klasszikus lízingnél.

 A visszlízing alapváltozata tipikusan zártvégű konstrukcióban valósul meg, hiszen a lízingbevevő a termeléshez/működéshez szükséges eszközt szerez be

b) Gyártói vagy kereskedői visszlízing

 A visszlízing speciális változata a gyártói vagy kereskedői visszlízing. Ebben az esetben a gyártó vagy a gyártó kereskedői hálózatához tartozó cég általában rövidtávú (de legfeljebb középlejáratú) finanszírozási igény kielégítése céljából átruházza az előállított eszközök tulajdonjogát a lízingcégre nyíltvégű lízingfinanszírozási konstrukcióban. Mindeközben a lízingbevevő az eszközöket folyamatosan eladásra hirdeti, s amikor sikerül eladni egy terméket, a lízingszerződés idő előtti megszüntetését (lezárását) kéri, melynek során végtörlesztésre kerül sor és vevőként a végfelhasználó kerül kijelölésre. A gyártó (kereskedő) a profitját a tényleges vevővel kötött kétoldalú megállapodással realizálja, hiszen a lízingtárgy a gyártó (kereskedő) és a lízingcég között előállítási áron kerül eladásra és a végső vevő fizetése révén is csak az ennek megfelelő összeg kerül törlesztésre. Természetesen a lízingcég is nyereséget ér el, ami a kamatmarzsban jelentkezik, s a gyártó (kereskedő) végső soron ezt is a vevőre hárítja.

 Gyártói (kereskedői) visszlízingnél tehát elmarad a visszlízing szerződés megkötését megelőző azon mozzanat, hogy a lízingbevevő először beszerzi a lízingtárgyat, hiszen azt maga a lízingbevevő vagy az a vállalatcsoport állítja elő, amelyhez a lízingbevevő tartozik.

 A gyártó (kereskedői) visszlízinget gépjárműveknél flotta-finanszírozásnak, míg vízi járműveknél készlethajó-finanszírozásnak szokás nevezni.

 A jogirodalomban található olyan vélemény, amely a visszlízinget – az operatív és a pénzügyi lízing mellett – a lízing harmadik alaptípusaként kategorizálja.[2]A magam részéről nem osztom ezt az álláspontot, hiszen mind az operatív lízing, mind a pénzügyi lízing előfordulhat visszlízing változatban, ezért nem indokolt a visszlízing önálló lízing alaptípusként való besorolása a pénzügyi lízing és az operatív lízing mellé.

2. Az allízing (sublease)

Allízingről akkor beszélünk, ha a lízingbevevő a lízingtárgyat további lízingbe (ún. allízingbe adja).

 Az allízing két dolgot feltételez:

– az eredeti lízingbeadó hozzájárult az allízingbe adáshoz

és

– az eredeti lízingbevevő (allízingbe adó) maga is rendelkezik pénzügyi lízingszolgáltatás nyújtására jogosító engedéllyel.

a) Az allízing alapváltozata

 Az allízing alapvetően két lízingcég együttműködéséből indul ki, vagyis

– míg az eredeti lízingszerződés mindkét alanya, a lízingbeadó és a lízingbevevő is lízingcég,

– addig az allízing-szerződésnél a lízingbeadó mindenképpen lízingcég (az eredeti lízingszerződés lízingbevevője), de vele lízingbevevőként nem szükségszerűen lízingcég áll szerződéses kapcsolatban.

 Ez utóbbi jogviszony tekintetében természetesen nem kizárt, hogy az allízing-szerződés is két lízingcég között jöjjön létre, s ily módon a lízingcégek egész láncolata kapcsolódjon be a finanszírozásba, míg a lízingtárgy el nem jut a lízingszerződést nem hivatásszerűen kötő végfelhasználóhoz.

 Allízing-szerződés alapvetően két okból kerül sor:

 – A refinanszírozási célú allízing esetén a lízingtárgyat végfelhasználónak lízingbe adni kívánó lízingtársaság a finanszírozáshoz nem klasszikus banki refinanszírozó hitelt vesz igénybe, hanem egy tőkeerős lízingtársaságtól maga is lízingbe veszi. Ilyenkor a refinanszírozó hitelt helyettesítő lízingszerződés törlesztőrészleteinek esedékességét és nagyságát összehangolják a tényleges lízing törlesztésével, hiszen a két lízingcég közötti finanszírozás visszafizetésének forrását a végfelhasználó lízingbevevő törlesztései képezik.

 – Kockázatmegosztási célú allízing esetén a lízingcég nem tartja ugyan megfelelően hitelképesnek az ügyfelét, de az ügylet finanszírozásához üzleti megfontolásokból ragaszkodik. Ilyen esetben kerül bevonásra egy másik lízingcég, akivel ily módon az ügyfélben rejlő kockázat megosztásra kerül. Ez a konstrukció általában határon átnyúló (ún. crossborder) lízingek esetén merül fel, hiszen az egyik lízingcég számára nem elfogadható (nehezen érvényesíthető) külföldi biztosíték a honos lízingtársaság számára megfelelő fedezetként működhet.

b) Alvisszlízing

 Az allízing különleges változata az alvisszlízing. Nyugat-Európában jellemző, hogy a jelentősebb – általában piacvezető – termelővállalat maga hoz létre egy lízinggel foglalkozó leányvállalatot, amely kizárólag a gyár termékeivel foglalkozik („saját márkás” lízingcég). Az anyavállalat, pontosabban a cégcsoportba tartozó „saját márkás” lízingcég visszlízingeli az eszközöket egy lízingtárgyak széles körével üzletelő lízingtársaságtól, majd az ügyfelek részére allízingbe adja. A tényleges ügyfelek gyakran nem is ismerik az ügylet bonyolult hátterét, ők csak egy egyszerű lízingszerződést írnak alá. Ez a konstrukció rendkívül kifinomult együttműködést feltételez a lízingtársaság, a gyár és a „saját márkás” lízingcég között, hiszen a lízingtársaság által nyújtott pénzügyi-ügyviteli szolgáltatásokat össze kell hangolni a termelő műszaki szolgáltatásaival, illetve az ahhoz kapcsolódó termékfelelősségi szabályokkal.

 Az allízinget szokás egyébként viszontlízingnek is nevezni.[3]

• ← A lízing alaptípusai
• A lízing hármas arculata →