A bankgarancia nyilatkozat és az általános szerződési feltételek viszonya a régi Ptk. szerint

Dr. Bartal Tamás:

A bankgarancia nyilatkozat és az általános szerződési feltételek

viszonya a régi Ptk. szerint

Jogi alaplap 2014/2

A bankgaranciával foglalkozó jogviták során a kedvezményezettek visszatérő érvelése, hogy a bankgarancia nyilatkozat tartalma a kedvezményezett tekintetében általános szerződési feltételnek minősül, így a kedvezményezett a régi Ptk. 205/A.-205/C. §-ai alapján privilegizált jogi védelmet élvez.

 Ez az értelmezés nem állja meg a helyét, több szempontból sem.

 1. A bankgarancia nyilatkozat fogalmilag nem minősülhet általános szerződési feltételnek

 A Ptk. 205/A. § (1) bekezdése határozza meg az általános szerződési feltételek fogalmi ismérveit:

 „Általános szerződési feltételnek minősül az a szerződési feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, a másik fél közreműködése nélkül előre meghatároz, és amelyet a felek egyedileg nem tárgyaltak meg.”

 Az a feltétel minősül tehát általános szerződési feltételnek, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából határoz meg egyoldalúan.

 A régi Ptk. bankgarancia-szabályait érintő legújabb bírói gyakorlat egyértelmű abban, hogy a bankgarancia kibocsátása nem hoz létre szerződést a bankgarancia kibocsátója (a garáns bank) és annak kedvezményezettje között (BH 2012. 70). Szerződéses jogviszony a bankgarancia nyilatkozatot kibocsátó bank és a bankgarancia kibocsátására megbízást adó személy között jön létre és ezen felek határozzák meg a bankgarancia nyilatkozat tartalmát. A bankgarancia kibocsátója és kedvezményezettje között nem szerződés, hanem a Ptk. 199. és 249. §-ai alapján egyoldalú jogviszonyból fakadó jogviszony jön létre, amely azonban – ismételten hangsúlyozom – nem szerződéses kapcsolat.

 A bankgarancia feltételeit a garáns bank nem azért határozza meg a megbízóval közösen, hogy szerződést kössön a bankgarancia kedvezményezettjével. A kedvezményezett részére kibocsátott egyedi bankgarancia tehát nem a Ptk. 205/A. §-a szerinti általános szerződési feltételeket tartalmazza, mert a bankgarancia kibocsátása nem szerződés létrehozatalára irányul.

 Ebből következik az is, hogy a bankgarancia a régi Ptk. szabályrendszerében nem szerződés, a bankgarancia kibocsátása nem szerződés létrehozására irányuló jognyilatkozat, a bankgarancia kedvezményezett által történő kézhezvétele pedig nem eredményezi szerződés létrejöttét a felek között.

2. A bankgarancia kedvezményezettje nem hivatkozhat a régi Ptk. 205/A.-205/C. §-aira

 A bevezetőben hivatkozott érvelés akkor sem állná meg a helyét, ha a bankgarancia tartalmát általános szerződési feltételnek tekintenénk. A bankgarancia feltételei ugyanis ebben az esetben is csak a kibocsátásra megbízást adó harmadik személy tekintetében minősülhetnének a Ptk. 205/A. § szerinti általános szerződési feltételnek, hiszen a feltételek egyoldalú meghatározására a bankgarancia kibocsátására megbízást adó harmadik személlyel szemben kerül sor.

 A Ptk. 207. § (2) bekezdése szerint „ha az általános szerződési feltétel, illetve a fogyasztói szerződés tartalma az (1) bekezdésben foglalt szabály alkalmazásával nem állapítható meg egyértelműen, a feltétel meghatározójával szerződő fél, illetve a fogyasztó számára kedvezőbb értelmezést kell elfogadni.

 A fenti szabályra csak a bankgarancia kibocsátására megbízást adó, a garáns bankkal szerződő harmadik személy hivatkozhatna, de a kedvezményezett nem, hiszen nem kötött szerződést a garáns bankkal a bankgarancia kibocsátására. A kedvezményezett a régi Ptk. 199. és 249. §-ai alapján a garáns bank által kiadott egyoldalú garancianyilatkozat alapján jogosultságot szerez ugyan a szolgáltatás követelésére, de nem kerül szerződéses kapcsolatba a garáns bankkal.

• ← A bankgarancia és a bankgarancia kibocsátása folytán létrejövő jogviszony jellege a régi Ptk. alapján
• Okmányszigorúság elve a bankgarancia nyilatkozat kibocsátása folytán létrejövő jogviszonyokban, illetve az okmányszigorúság elvének áttörése →